Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum évkönyvei V. [antikvár]

A jelennek a mult korszakokkal szemben való állásfoglalását a maga sajátos lelkisége határozza meg. Ez magyarázza meg az érdeklődés körének s vele az értékítéletnek időnként tapasztalható változásait. A XIX. század második felének valóságszomjas pozitivista szelleme, melynek művészi programmját a naturalizmus és impresszionizmus váltották valóra, rokonérző hevülettel emelte pajzsára a valóságfölfedezés szenvedélyétől átjárt renaissance művészetet s ugyanakkor a hasonló törekvéseket képviselő, sokáig elhanyagolt helleisztikus művészet emlékeit is újra jogaikba iktatta. A XX. század megváltozott, metafizikai igazodású lelkisége viszont, mely művészetében is nem az ábrázolás, hanem a kifejezés igazságát kereste (expresszionizmus), a középkor és a barokk bensőséges, forrongó lélekkel telített művészetének lett páratlan fogékonyságú fölvevő állomása.