Azonosságok és különbségek [antikvár]

Olaf Bockhorn, Sárkány MihályElőszóNéhány gondolat a workshopról - osztrák szemmelAz Ethnographia Pannonica idestova harminc esztendővel ezelőtt született meg, amikor Gaál Károly és Bertl Petrei az osztrák rádió burgenlandi stúdiójában egy olyan sorozat útjára bocsátását kezdeményezte, melyben a pannon térségben dolgozó néprajzkutatók és történészek ismertették tudományszakuk problémáit és aktuális témáit. Az Ethnographia Pannonica lényegében független kutatócsoport volt, amely 1971-től kezdődően két-három évente ült össze tanácskozásra. E rendezvények szűkebb közönsége a mai Horvátország, Ausztria, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország területéről került ki, illetve maguknak - a részben konferenciakötetek formájában is dokumentált - tanácskozásoknak is ezen országok adtak felváltva otthont. A már említett két osztrák kutatón kívül az alapító tagok közé tartozott többek között Jan Mjartan Pozsonyból, Balassa Iván, Barabás Jenő, Kisbán Eszter és Ortutay Gyula Budapestről, Gunda Béla Debrecenből, Milovan Gavazzi Zágrábból valamint Niko Kuret és Vilko Novak Ljubljanából. A szimpóziumok mindig egy adott témára épültek, melyet előadások és pezsgő viták keretében jártak körül résztvevők. A rendszeres összejövetelek nyomán tudományos kapcsolatok épültek ki, publikációk cseréltek gazdát, az akkor még merev határokon átívelő, évtizedes barátságok szövődtek, és sor került egy a pannon térséget érintő - bár csupán kezdeti fázisában közös - kutatási terv kidolgozására (ezt különösen Barabás Jenő szorgalmazta). Közel egyidejűleg a térségben tíz évvel ezelőtt végbement politikai átalakulással e tudományos összejövetelek abbamaradtak. Ennek okai közül - melyeket ezúttal nincs szándékomban részletezni - hadd utaljak talán a legfontosabbra, nevezetesen arra, hogy az immár nyitottá vált határok lehetővé tették a tudományos kapcsolatok hivatalos ülések keretein kívüli szerveződését.A későbbiekben az Ethnographia Pannonica új élettel való megtöltésére irányuló bátortalan kísérletek nem hozták meg a várt eredményt: a szélesebb kertek között megvalósítandó erőteljesebb együttműködést. Úgy tűnik, a néprajz szakon diplomázó, Budapesten élő Clemens Prinz valamint az Osztrák Kelet és Délkelet-Európa Intézet budapesti képviseletének vezetője, Rásky Béla között kialakuló