Bővebb ismertető
Borítói erősen kopottasak, repedezettek. A felső sarka viseltes, foltos.
Műcsarnok Budapest, XIV. Hősök tere, 1988. október 28-november 27. Részlet: Balla Margit külön utakon jár, festészete, grafikája nem sorolható a magyar művészet egyetlen iskolájába sem. Igaz, kezdőként Felvidéki Andrással és Helényi Tiborral alkottak egy neomanierista, laza csoportot, mely aztán - Kemény Györggyel kiegészülve - Fikció és tárgyiasság címen mutatkozott be az Óbuda Galériában (1981). A kis csoport feloszlott azóta. (Más kérdés, hogy Balla tevékenysége is hozzájárult, hogy az archaizálás, mint olyan, - másképp, mint a megelőző nagy grafikusnemzedéknél volt - közkeletűvé vált.) Balla, voltaképpen, minden látványos deklaráció nélkül, pálfordulások nélkül, lépésről-lépésre menve, posztmodernt programot teljesített. Alapállása mindigis távoltartotta az avantgardtól. Kivétel: a neki annyira illő szürrealizmus és a dada. Első vonásaitól fogva historizáló grafikus volt ő, és historizáló festő. Tárgyköre széles. Az antik mitológia, a Közel- és Távol-Kelet világa, a Biblia, továbbá irodalmi művek illusztrálása. Megalkuvás nélkül dönt, hogy mit illusztráljon, csakis a saját koncepciójába vágó verset, prózát. Ezért van, hogy illusztrációi és egyéb művei ekvivalensek, hiszen minden lapja, képe: Balla Margit illusztráció. Hozzáteszem, hogy ő maga is írt már - például - mesét, meg is jelent egy gyerekantológiában. A szövegét azonban - habent sua fata libelli - más illusztrálta: a kitűnő Pásztor Gábor.