Bővebb ismertető
STORIA DI UN CANTASTORIE
Voglio incominciare con una domanda che sarebbe mol-to piu consono porsi a conclusione del discorso: un poeta come Arany, cosi démodé, apparentemente, rispetto al clima novecentesco, é stato presente alia coscienza poetica ungherese del nostro secolo? La migliore risposta, la piü lapidaria ma anche la piü significativa, é l'epiteto che Attila József rivolge a Arany stesso: « vagyonos atyánk », nostro padre dovizioso.
Chi fu János Arany? Nella Storia della letteratura ungherese di Paolo Ruzicska leggiamo: « Giovanni Arany nacque a Nagyszalonta nel 1817 come ultimo di died figli di una coppia ormai vecchia di contadini: nobili de-caduti, perché impoveriti nelle lunghe azioni giudiziarie attraverso le quali avrebbero voluto vedere riconfermata la loro nobiltá, conferita alia famiglia dal principe transil-vano Giorgio Rákóczi, ma negata dalle autorita asburgi-che. Otto dei died figli morirono in tenera etá, soltanto la prima e I'ultimo sopravvissero alle malattie della fan-duUezza. Di qui I'amore trepidante dei vecchi geni tori per I'ultimogenito. Dopo died anni di studio nella citta-dina natale si iscrive nel collegio calvinista di Debrecen, ma per mancanza di mezzi deve interrompere gli studi dopo un solo semestre, si trasferisce come insegnante elementare a Kisújszállás, torna dopo un anno a Debrecen con ottime referenze, accetta lezioni private e riesce a studiarvi per un altro anno. Dotato d'ingegno universale si istruisce come autodidatta, impar a il tedesco e il f ranéese (piü tardi imparerá anche I'inglese, I'italiano e il greco), traduce I'Eneide (perduta), si cimenta nella pittura e nella scultura, impara a suonare la chitarra, poi improv-visamente abbandona la scuola e si fa assumere in una
Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.)
Magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és egyik legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai.
Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégy éves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője, és ehhez mérten páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Pusztán kisebb költeményeiben mintegy 23 ezer szót, illetve 16 ezer egyedi szótövet használt.
Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült elbeszélő költeménye, a Toldi tette. Már pályája kezdetén is foglalkozott a közélettel, és politikai tárgyú cikkeket írt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőrként vett részt, majd a Szemere Bertalan által vezetett belügyminisztériumban volt fogalmazó. A bukást követően egy ideig bujdosott, ám végül elkerülte a megtorlást, és Nagykőrösre költözött, ahol 1851 és 1860 között tanári állást tudott vállalni.
Az élete teljesen megváltozott, amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, és Pestre költözött. A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Petőfi Sándor kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Halála is összeköti őket, hiszen a már egyébként is gyengélkedő népi költőfejedelem 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor-avatáson fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában.