Bővebb ismertető
Részlet: "Mindig rácsok mögött élünk: szabadságunk illúzióját is kizárólag a rácsok mögött éltük meg. A kozmosz csillag-rácsait ismerte József Attila is; tériszonyában és félelmében metaforarácsokká próbálta őket szelídíteni. Ettől azonban etikai-filozófiai fölhangot kaptak, általánosabbakká, tehát elháríthatatlanabbakká váltak. Az emberélet általános képletévé. És ebben a koordinátarendszerben talán még a legszelídebb asszociáció a börtön. Minden bizonnyal jóval súlyosabb rácsok csukódnak ránk folyvást, jóllehet, olykor csak zörgésüket halljuk."