Bemutatjuk az eszperantót [antikvár]

Száz esztendeje történt 1887. július 26-án a cári birodalomhoz tartozó Varsóban megjelent egy könyvecske. Címe "Nemzetközi nyelv" (Mezsdunarodnij jazik") volt, szerzője a "Doktoro Esperanto" szavak mögé rejtőzött. A kifejezés jelentése: "Doktor Remélő", s egy L.L. Zamenhof nevű szemorvos választotta magának álnévül. Az első, orosz nyelvű kiadást hamarosan követte a lengyel, német, francia, majd később az angol. Zamenhofot már gyermekkora óta foglalkoztatta a tervezett nyelv ötlete. Szülővárosában, a ma Lengyelországhoz, akkoriban Oroszország grodnói kormányzóságához tartozó Belosztokban (ma Bialystok) öt nemzetiség lakott. A fiúcska úgy képzelte: olyan nyelvet alkot, amelynek segítségével az emberek jobban megérthetik egymást. E reménye részben megvalósult: ma már több millióan tudnak a nemzetközi nyelven, amelyet a százéves tervezet szerzőjének álnevéről "eszperantónak" nevezünk. E nyelv hívei az eszperantisták, akik időről időre számos találkozót, konferenciát, tábort és egyéb rendezvényt tartanak világszerte. Ezek közül kiemelkednek a világkongresszusok, melyeknek minden esztendőben más ország egy-egy városa ad otthont. Az első eszperantó világkongresszuson, a franciaországi Boulogne-sur-Merben pár százan vettek részt, az 1983-ban Budapesten tartott hatvannyolcadikon mintegy 5000-en. S ez csak az eszperantóul tudók kis töredéke.