Benkó Dixieland Band története és a Karácsonyi Mise [antikvár]

Sél nyolc, 2007. május 5. A Papp László Sportmárkában nyüzsgés, zsongás, várakozás. Aztán a hirtelen sötétbe borult, hatalmas teret váratlan dörrenés rázza meg. Ezt újabb dörrenés követi. Majd még egy és még egy. Tizenkét ágyúlövés pecsételi bele a rohanó időbe, hogy kitelt az esztendő. A homokórán lepergett ötven év. Az egykor együtt zenélni kezdő kajla kamaszok ma nagypapák. Nem is értik, ez hogy lehet, hiszen ott, belül, semmi nem változott. Ugyanaz a tűz, rajongás, lelkesedés lobog bennük ma is, valahányszor meghallják és főleg, ha játszani kezdik New Orleans zenéjét. A nézőtéren ülők ismerik ezt az érzést. Pedig nem mind kortársaik. Sőt, a nagypapáknál nagyobb létszámban képviselteti magát gyermekeik, unokáik nemzedéke. Tízezer ember, és mind azért jött, hogy megünnepelje a Benkó Dixieland Band ötvenéves jubileumát. A fülsiktetítő dörrenések után halknak tűnik a When It's Sleepy Time Down South Louis Armstrongot idéző dallama, mellyel a zenekar közönségének jó estét kíván. Ezt két és fél órás zenei program követi, amelyben elhangzanak az ötven év legnagyobb sikerei, köztük a St James Infirmary Blues, az / Scream, You Scream, a Some of These Days, Micheller Myrtill és Nagy Iván Hello, Dolly-ja és Berki Tamás egyéni ízű üo DownMoses-e. Csodálatos a What a Wonderful World Bolykiékkal és Szalóky Bélával, akárcsak a teljesen új