Biblia Pauperum [antikvár]

A XX. század emberét Janus-archoz hasonló kettősség jellemzi. A technikai fejlődés meglepő eredményeinek hatására egyre fokozódóbb érdeklődéssel fordul a világ realitásai felé. De ugyanakkor arcának másik fele a múltba tekint. A jövő alakítására való felkészülés mellett meg akarja ismerni az emberiség szellemi örökségét is. Részben ezzel az igénnyel magyarázható, hogy világszerte egyre több olyan könyv jelenik meg, amely a múlt kimagasló vagy egy korszak különösen jellemző művészi emlékeit az eredeti mű szépségét híven tolmácsoló fakszimile kiadásban adja közre. Minden régi alkotás korszerű kiadásával lényegében a mű új élete kezdődik el. Különösen áll ez a képzőművészeti alkotásokra, amelyeket - korszerű reprodukciók hiányában - szinte csak a szakemberek szűkebb köre tanulmányozhat és élvezhet. A fakszimile kiadások azonban nemcsak a műkincsek nemzetközi kutatását és széles körű megismertetését biztosítják, hanem lehetőséget nyújtanak az emberiség közös szellemi kincseinek új formában való megőrzéséhez is. A Biblia pauperum (Szegények bibliája) a középkor legnépszerűbb könyveihez tartozott. Miniatúrákkal díszített és fametszetes példányai pedig ma világszerte féltve őrzött, muzeális értékek. Ezzel magyarázható, hogy a középkori emlékekben nálunk sokkal gazdagabb nyugati országokban 1595 óta három jelentős munka - köztük két pompás fakszimile kiadás - jelent meg a Szegények bibliájának különböző típusairól.