Boldogság [antikvár]

Részlet: ELSŐ RÉSZ Első fejezet ,,Kedves öreg barátom! Levelet kaptam Alekszaiidra Ivanovna Gorevától. Isme, néhány rád vonatkozó sor: „Nem tudja, merre van Voropájev? Súlyosan meg sebesült és a hátországba irányították. Úgy mondják, véglegesen szabadságolták, de pontosan semmit sem tudunk. Ha megtudja, merre van és. nü történt vele, adjon tüstént hírt róla. Tábori postaszámom a régi." Voropájev összegyűrte a levelet és átdobta a hajő-korláíon. A hajó a kikötőparthoz közeledett. Esteledett. A hegyek már árnyékba merültek. A 'kék minden árnyalata burkolta őket és festőien lebegtek a város fölött, mint alacsonyan gomolygó viharfelhők. A városkörüli kertek szürke foltjai hegytorkolat bejáratában keringő ködre emlékeztettek, a hegyoldalakon futó, élesvonalú felhőárnyékok pedig széles, sötét szakadékokra. A kis öböl zománcosan ragyogó vize lágyan hömpölyögve tükrözte vissza a hegycsoport kékségét, az ég lágy színét és még valami 'kimondhatatlanul mélységeset, finom gyönyörűséget, ami észrevehetetlenül tekintett a tengerbe — lehet, hogy a muzsikát, amely a távoli házakból hangzott ide, lehet, hogy az erdők illa- ¦ . 5