Borbarát 2000. ősz [antikvár]

Ha az emberiségnek marad még annyi ideje, hogy korunkat kultúrtörténészek is értékeljék, előbb vagy utóbb valaki papírra fogja vetni: az ezredfordulós évek meghatározó értéke a hatékonyság volt. Az a hatékonyság, aminek jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. És aminek vitathatatlan hiányossága, hogy sem a szép, sem az igaz, sem pedig a hatékony - ellentétben a csúnyával, az igaztalannal és a rosszal, amelyek ráadásul nyereséggel is kecsegtetnek a mindennapi életben. Ha a szóban forgó kultúrtörténészünk elég mélyre merül napjaink tanulmányozásában, akkor fel fogja fedezni: a bort annak ellenére nagy kultusz övezte, hogy hatékonytalan volta már-már kirívó volt. Ha esetleg mégis azt a következtetést kellene levonnia, hogy ezekben az évtizedekben még a bor is tökéletesen idomult a korhoz, akkor kutatónk ezt a sötét alagsori lakásban fogja megtenni.