Borbarát 2000. Tavasz-Nyár (nem teljes évfolyam) [antikvár]

A bűn, amiért nem vállalunk felelősséget,a szerelem, amiből nem lettek gyermekek,a sértés, amitől ma sem szabadultunk meg,a kérdés, amit soha nem kérdeztünk végig,a gondolat, ami az elhagyott jegyzetkönyvben maradt,a gyermekkor, amiről azt hisszük, most is folytatódik, az eső, amire csak az ablaküveg másik oldaláról bámulunk.Nincs az a bor, amiből minden csepp felhörpinthető.Nincs az az élet, amivel minden játék végigjátszható.A valós és a lehetséges határán kotorásszuk össze a napokat,ám egy hajnai órán félbehagyott dolgaink ismétmegjelennek. Mert nem lennének itt, ha nem állnánk meg néha a lehetett volna árnyékában.A ház ajtajától messze van a kertkapu, a kettő közt mégis otthon vagyunk.Az utolsó cseppek maradjanak csak a kehely alján: egy pohár bor az utolsó pillanatokért, a maradék korty a végső utániért.