Borbarát 2000. Tavasz-Tél [antikvár]

A bűn, amiért nem vállalunk felelősséget, a szerelem, amiből nem lettek gyermekek, a sértés, amitől ma sem szabadultunk meg, a kérdés, amit soha nem kérdeztünk végig, a gondolat, ami az elhagyott jegyzettömbben maradt, a gyermekkor, amiről azt hisszük, most is folytatódik, az eső, amire csak az ablaküveg másik oldaláról bámulunk. Nincs az a bor, amiből minden csepp felhörpinthető. Nincs az az élet, amivel minden játék végigjátszható. A valós és a lehetséges határán kotorásszuk össze a napokat, ám egy hajnali órán félbehagyott dolgaink ismét megjelennek. Mert nem lennénk itt, ha nem állnánk néha a lehetett volna árnyékában. A ház ajtajától messze van a kertkapu, a kettő között mégis otthon vagyunk. Az utolsó cseppek maradjanak csak a kehely alján: egy pohár bor az utolsó pillanatokért, a maradék korty a végső utániért.