Borbarát 2002. tél [antikvár]

Haza nem mehetsz, idegenbe nem jöhetsz. Állsz a szőlő töve mellett, mész a borral a kezedben. Este becsukod a szobaajtót, eloltod a villanyt. Pihenni szeretnél, pedig a sötétben pálcaütésre szakadnak rád a félelmek a plafon alól. Még a kezed sem mered kinyújtani feléjük. Az ablak alatt elsuhan egy autó, valaki nagyon iparkodik otthon lenni már. Azon a helyen, ami neki is megmarad a világból. Beleszagolsz a fekete levegőbe: a te levegőd, a te szobád, a te világod. A barátom félti a fiát. Szeretné, ha a fiú megértené: bárhol lehet a világon, ahol jól érzi magát.