Borgó [antikvár]

A zíírzavcsr logikája A káosz és a rend dialektikája Borgó művészetében OSALLAPOT ELŐTT A káosz a teljes zűrzavart, a fejetlenséget, az összevisszaságot jelenti. Ugyanakkor a káosz a világ létrejöttét megelőző rendezetlen ősállapot is. Borgó művészetében mindkét értelmezés jelen van, hiszen vizsgálja egyrészt a kaotikus állapotokban rejlő szabályosságokat, másrészt minden képe visszautalás is egyben a világ Keletkezése előtti archaikus viszonyokra, amikor még a lét és a nemlét egymástól elválaszthatatlan egységben forrtak össze. Hiszen minden ma látszólag ellentmondásosnak tűnő fogalom egykoron, az ősi időkben egy tőről fakadt. Közös gyökérből ágaztak el, s váltak hosszú folyamat révén egymás pandanjaivá, ellentéteivé - de egymás nélkül nem értelmezhető, létezni képtelen szervesen összefüggő párokká. Akár a fény és a sötétség, a kint és a bent, a ent és a fent, az élet és a halál, vagy a káosz és a rend. Borgó művészetében ez utóbbi - a káosz és a rend - képviseli a közös eredőjű, ellentétesen ható, egymást mégis feltételező és kiegészítő fogalompárt. A káosz és a rend Borgó számára annak a koordináta-rendszernek a két tengelye, amellyel, a matematikai X és y tengelyekhez hasonlóan, minden alakzat illetve történés helye pontosan meghatározható. Borgó koordináta-rendszerének vízszintes (x) tengelye a káosz, ami a