Boros György [antikvár]

Boros György rokonszenves egyéniség. Árad belőle a nyugalom és a megbízhatóság. Amikor fotografál, szigorúan értékközpontú alkotó, aki, képletesen szólva, ár ellen úszik ebben a túlfényképezett világban, ahol mostanában a mennyiség nyugtalanítóan nagy szerephez jut a minőség rovására. Boros, miként az elhivatott fotográfusok, elsősorban és mindenekfölött a minőségre ügyel, munkáját pedig ritka tudatosság jellemzi. Pályafutása kezdete óta tudja, mit, miért és meddig fényképez. Őt elsősorban nem személyek, események, tájak vagy tárgyak izgatják, hanem fényképezhetőségük. Az a látszatra végtelenül egyszerű kérdés foglalkoztatja, hogyan lehet megteremteni a valóság fényképét, ami végül is valójában a fénykép valósága. A kész művek megítélésében következetes, mércéje önmagával szemben is szigorú. Fényképeihez fűzheti bármilyen érzelem, nem enged a kísértésnek, tárgyilagos ítéletre törekszik. A rosta oly biztonságosan sűrű, hogy azon a kevésbé sikerült fénykép fennakad, csak a számára elfogadható juthat túl. Ez a munkássága javát közreadó album tulajdonképpen fényképekben elmondott fejlődésregény, melyben az egymásra épülő korszakokból kiemelt, egy-egy témát feldolgozó, rövidebb-hosszabb sorozatok Boros György fotográfiai egyéniségének a kibontakozását, kiteljesedését idézik fel. Éppen ezért helyénvalónak tűnik, ha ezúttal nem ragadunk le az elsődleges látvány szintjén, hanem igyekszünk mélyebbre hatolni, mintegy a képek mögé nézve, keletkezésük körülményeit vizsgálni. Az alkotói szándékot kutatni. A kezdeteket, amikor még a köznapi élet sodorta Boros fényképezőgépe elé azt, amit megörökített, csupán két felvétel jelzi. Figyelemre méltó, hogy ezek sem szokvány pillanatképek, nem az unásig látott fotográfiai közhelyeket ismétlik, hanem ha szerényen is, de egyéni megoldásokra törekednek. Miután, amint vallja, fényképei „a kitüntetett pillanat álvarázsától" megtisztultak, sikeresen kísérletezik formavilágát gazdagító megoldásokkal, melyek hozzásegítették gondolatai, elképzelései formába öntéséhez.