Borsos József [antikvár]

Részlet: Békefi Eszter Borsos József, a festő munkássága a tények tükrében I. TÉNYEK ÉSLEGENDAK-AZ ADATOK VALÖSAGÉRTÉKE Egy-egy kiemelkedő magyar festő életművének feldolgozásakor általában rendelkezésre áll - természetesen a festményeken kívül - írásbeli hagyaték is: naplók, levelek, feljegyzések. Borsos József után azonban gyakorlatilag nem maradtak fenn dokumentumok.^ Ilyenfajta hagyaték nélkül nehézkes még felvázolni is, hogy hogyan is élhetett Borsos József, kikkel tartott kapcsolatot, kik hatottak rá, milyen motivációk indították és téritették aztán el a festői pályájáról. A Magyar Nemzeti Galéria 50 éves fennállása alatt több mint 300 magyar művésznek rendezett monografikus kiállítást, de Borsos műveivel - egy kisebb 1971-es veszprémi kiállítást leszámítva^ - csak az állandó kiállítás képei közt találkozhatott a nagyközönség. Eközben Borsos helyét a 19. század közepének legfontosabb művészei közt jelölik ki, s ebben egységes véleményen van a művészettel foglalkozó szakirodalom, a kiállított képek alapján ítélő nagyközönség és a műkereskedelem Is. A festő munkásságának tudományos igényű feldolgozása azonban sokáig váratott magára.Természetesen ez nem jelenti azt, hogy meg sem próbálkoztakvolna vele. A 20. század 10-es éveiben elsőként Lázár Béla méltatta Borsost a Művészet hasábjain.= írásának apropóját valószínűleg az 1913-as Ernst Múzeum-beli biedermeier kiállítás szolgáltatta, ahol az addig elfeledett festő művei kitűntek kvalitásukkal. Borsos életrajzát 1913-ban, műveinek jegyzékét 1915-ben publikálta Lázár, s hogy továbbra is foglalkoztatta a téma, azt bizonyítja, hogy 1935-ben nyílt levélben fordult a Borsosról regényt írni készülő Csathó Kálmánhoz, hogy életrajzi adatait kiegészítse." Az 1937-es második, jóval nagyobb szabású biedermeier kiállítás' rendezője. Kopp Jenő Is különös figyelmet fordított a művészre; a Fővárosi Képtár igazgatójaként (1935-1947) pedig több Borsos-művet is megvásárolt. Érdeklődése a festő iránt néhány évvel korábbra nyúlik vissza: Borsosról írta 1931-ben doktori disszertációját. ÍVIindmáig ez az egyetlen monográfia a festőről.® Az 1960-as években ismét nekifutottak az életmű szakszerű összefoglalásának, de a tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló kutatónak. Molnár Zsuzsának csak az említett veszprémi kiállításra és egy rövidebb tanulmányra maradt Ideje.' Tetemes munkáját kéziratban maradt hagyatékából ismerhettük meg.' Hármójuk elmélyült kutatásai mellett számos más szerző is megkísérelte kitölteni azt az üres teret, amelyben a kevés ismert életrajzi adat lebeg: volt, aki logikusnak tűnő következtetésekkel (Lyka Károly),' volt, aki tetszőleges toposzokkal (Londesz Elek),'» és akadt olyan is, aki művészi fantáziája szüleményeivel (Csathó Kálmán)." Különleges - feltehetően az eredeti személyiségtől merőben eltérő - Borsos József-képet hagytak így az utókorra. Borsos alig dokumentált életpályájának szinte csak legfőbb pontjai biztosak. 1840-1842-ig tanulta bécsi képzőművészeti akadémián, majd 1861-ig a császárvárosban élt és alkotott. Művei Bécsben és Pesten is rendszeresen szerepeltek kiállításokon, jelentős megrendelők foglalkoztatták, a kritikusok figyelemmel kísérték munkáját. 1861-ben hazaköltözött Pestre, és felhagyott a festészettel; fényképész-műtermet nyitott. 1865-ben megvásárolta a Szép Juhászné fogadót, 1877-ben fényképész cégét is felszámolta, és vendéglősként halt meg 1883-ban. Jelenlegi kutatásunk egyik legfőbb célja a Borsosra vonatkozó adatok összegyűjtése, és ezek közül az alaptalan állítások kiszűrése." Megpróbáltuk elválasztani a tényeket a legendáktól; a korabeli dokumentumokat, a levéltári forrásokat és a kortárs kritikai írásokat szinkronba hozni a fennmaradt képekkel. Nem állítjuk, csak reméljük, hogy az általunk nyújtott keretbe a jövőben esetlegesen előkerülő újabb tények is beilleszthetők lesznek, hogy az általunk adott tükör nem bizonyul görbének. Ugyanakkor a korábbi feltevésekről sem szeretnénk elfeledkezni, hiszen a mai Borsos-képünkhöz már ezek a legendák is hozzátartoznak, még ha kevés is a valóságalapjuk. 8