Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts 78. [antikvár]

PIGLER ANDOR EMLÉKEZETE (1899 - 1992) Szerettem volna őt egy mellszobor céljából valakivel lerajzoltatni, de sohasem engedte. Még csak lefényképeztetni sem. Kilencvenharmadik születésnapján újra próbálkoztam, s az amszterdami Rijksmuseum régi direktoraira hivatkoztam, akiknek mellszobrai a múzeum lépcsőházában sorakoztak. Ezt azzal ütötte el, hogy elmesélte, hogyan fogadta őt még fiatalember korában az akkori főigazgató, Schmidt-Degener, meg egy kollégája, szendvicsekből építve fel a maguk mellszobrát. Az utóbbi neve nem jutott éppen az eszébe, s ezen nevetve — s némi öngúnnyal — bosszankodott. Igen szép férfi volt, haláláig csodálatos megjelenésű. Elveihez a csökönyösségig ragaszkodó, de híjával minden személyes hiúságnak. Polgári módon puritán — szinte lutheri módon, akinek hitéről még ifjabb korában a régebbi egyház vallására tért. Aggodalmas természetű és életében, tudományában pontosságra, rendíthetetlenségre törekvő. Hosszú és boldog házasságában, családi körében visszavonultan, szinte titokban élt, nem messze a Szépművészeti Múzeumtól, amely tevékenységének kizárólagos helyét és feladatát adta. Latinul jól tudott, a világnyelveken értett, és — a spanyolon kívül — beszélt is, de aránylag igen keveset utazott. Személyesen ezért őt is kevesen ismerték. Általában és ösztönszerűen valahol a német kollégák közülinek vélték, pedig Budapestet még hetekre is ritkán hagyta el. Akaratlanul ugyan, de a keresztneve is jószerint rejtette őt: az Andor az András egyik régi magyaros formája, és jobbadán a századfordulón volt szokásos. Idegen nyelven Andrea, Andreas, az eredeti magyar nyelvű forma régi, furcsa hangulati patinája azonban lefordíthatatlan. Száraz, néha ironikus humoráról alig tudott valaki. Értett a gyerekek nyelvén is, és mindig választékosan, sokszor igen kedvesen érintkezett kollégái körét alig meghaladó környezetével. Önmagáról, tudományos pályájáról viszont nem nyilatkozott soha senkinek. Amikor a Múzeumba került, két évvel korábban ment el onnan Wilde János. Közvetlen főnöke tehát Meller Simon lett, aki 1924-ben vált meg az intézménytől, és akinek igazi tanítványa, kollégája, HoíTmann Edith 1945-ig volt gazdája a Grafikai Osztálynak. Különben Wildét is, Mellert is halálukig tartó nosztalgia fűzte ifjúságuk munkahelyéhez. Petrovics Elek két évtizedes főigazgatása (1914-1935) kiváló keretet nyújtott egy időben, korszakokban sokoldalú, kiállítások terén és tudományosan korszerűen működő múzeum megteremtéséhez. A Régi Képtár ügyeit 1927-ig Térey Gábor intézte. Térey után viszont a 60-as évekig Pigler Andor biztosította karak-terét,[szinte sorsát és rezolut méltóságát ennek a gyűjteménynek. Őt a Régi Képtár 95