Cabo de Gata [antikvár]

Részlet: Emlékszem a félbehagyott mozdulatra. Emlékszem a kávé illatára, pontosabban az anyámtól örökölt kis arab kávéfőző edény szagára, még pontosabban az üres edény belsejének szagára: magának az edénynek, a száz és ezer kávé főzése közben felvett, saját szagára (amit jobb híján a fém és a kávézacc szavakkal írhatnék le, mert a szagokra többnyire csak akkor szoktam emlékezni, amikor valóban érzem is őket). Ahogy magam elé képzelem a kávéfőző edényt, emlékszem díszes rézfogójának lenyomatára a bal tenyeremen. A legvilágosabban azonban arra a kicsi (és vélhetően fölösleges) kézmozdulatra emlékszem, ahogy az adagolókanalat - kocc-kocc! - a kávéfőző edény széléhez ütögettem, és csak egy szempillantásra, talán csak egy másodpercre megálltam a mozdulat közben. Emlékszem, hogy meglepődtem, amikor hirtelen így találtam magam, a konyhámban, ebben a tartásban, ezzel a kávéfőző edénnyel a kezemben, az apró, vélhetően teljesen értelmetlen mozdulat közben, amelyet - kocc-kocc - pontosan ugyanúgy, ahogy már az előző reggelen