Bővebb ismertető
i. Kapitel
Es waren stürmische Jahre, in denen Catherine ihre Kindheit verlebte, Auftakt eines nicht weniger unruhvollen Lebens, das sie, bewundert, umworben und begehrt, in den Strahlenglanz des Hofes führen sollte, an die Seite eines der mächtigsten Fürsten der Zeit, und das ihr dennoch die Erfüllung ihres schönsten Traums zu verwehren schien, des einzigen, um dessentwillen zu leben sich lohnte.
Dodi noch ahnte sie nichts davon, war sie ein junges Mädchen wie alle andern, zu sdinell gewachsen, mit den eckigen Gliedern und ungeschickten Bewegungen eines auf seinen Beinen noch unsicheren Rehkitzes und vorstehenden, ständig aufgeschlagenen Jungensknien. Ihr seltsam dreieckiges Gesichtchen, der zu große Mund und die kleine, kurze Nase hatten etwas von einer Katze. Die Haut war rein, hell und reichlich mit Sommersprossen übersät. Schön an dem Mädchen, wirklich und vollkommen schön, waren nur Haare und Augen. Niemals hatte man bei einem Kind dieses Alters ein solches Vlies lebendigen Goldes gesehen, das leuchtende Pfeile durchzuckten, wenn die Sonne es streifte. Wenn es entrollt war, bildete Catherines Haar einen wundervollen Mantel aus welcher, warmer Seide, der sie bis zu den Knien einhüllte und wie mit flirrendem Sommerlicht umgab. Einem Leuchten, das zuweilen schwer zu ertragen war.
Was Catherines Augen betraf, hatte sich ihre Familie noch nicht auf deren eigentliche Farbe einigen können.
Wenn das Kind friedfertig war, schienen sie dunkelblau mit violetten, samtenen Reflexen wie die Blütenblätter der Fastnachtsveilchen, War sie fröhlich, glitzerten tausend goldene Sternchen in ihnen,
Juliette Benzoni szülei 1935-ben telepedtek le Saint-Mandéban, amikor leányuk már tizenöt éves volt. A romantikus, történelmi ihletésű irodalom felé kilencéves korában fordult a kis Juliette. Ekkor került kezébe Jeanne d’Arc története, és ezzel meg is pecsételődött a kislány sorsa.
Ettől kezdve egyre jobban elmélyült a középkor és a reneszánsz időszakában, s többé nem tudott szabadulni ettől a szenvedélyétől. Azonban nem vezetett olyan egyenes út az íróvá válás felé. A háború alatt Juliette ápolóként dolgozott, de már ekkor elkezdett újságoknak írni.
Első férje, Maurice Gallois dijoni orvos jóvoltából bekerült a bourgogne-i társaságba, és két gyermekük is született. Hosszú-hosszú órákat töltött könyvtárakat bújva Bourgogne középkori történetének tanulmányozásával. Olvasmányai során bukkant rá az Aranygyapjú Rendjének történetére, melynek nyomán később megszületett a Catherine-regényciklus.
Néhány évvel a felszabadulás után az írónő elveszítette férjét, és Marokkóba ment, ahol férje családja élt. A Radio-Internationale szerkesztőségének tagja lett. Ez idő tájt ismerkedett meg második férjével, Benzoni kapitánnyal. A sors már nászútjuk elé is akadályokat gördített, mivel férjét Indokínába vezényelték, így az írónő édesanyjával utazott Capri szigetére.
Az írónő ezt követően Párizsba ment és teljes erejével az újságírásba vetette magát. Párhuzamosan volt munkatársa a L’Histoire pour tous (Történelem mindenkinek), a Journal du Dimanche (Vasárnapi Hírek) és a Confidences című lapoknak és folyóiratoknak, valamint számos történelmi tárgyú cikket is írt. Gérard Gauthier szerkesztő felkérésére egy folytatásos sorozat forgatókönyvének megírásába is belekezdett, ám ez túlnőtt önmagán és a Catherine-ciklus regényeinek megírására sarkallta az írónőt.
Azóta évente átlagosan egy-két új kötettel jelentkezik Juliette Benzoni. Regényei azon felül, hogy kitűnő stílusban megírt, kitűnő történetek, alapos történelmi háttérkutatásokra, hiteles forrásokra épülnek. Így a szórakoztatáson felül segítenek az olvasóknak jobban megismerni az adott kort, s nem csupán a történelmet illető részletességgel, hanem a konyhaművészet, a zene, a művészetek szempontjából is.