Christus [antikvár]

"Christus oratóriumom végre tegnap óta készen van, már csak a revízió, a tisztázat és a zongorakivonat elkészítése van hátra" - írja Liszt Ferenc 1866. október 2-án Franz Brendelnek, a Neue Zeitschrift für Musik főszerkesztőjének. Az oratórium ötlete régóta foglalkoztatta. Már 1853-ban szerette volna Georg Herweghet a szövegkönyv megírásával megbízni. 1857-ben, amikor Aachenban Berlioz "L'Enfance du Christ"-jét vezényelte, ismét felvetődött a terv; Wittgenstein hercegnét kérte a nyers szövegkönyv elkészítésére, a verseket Peter Cornelius írta volna. Komolyan csak 1862-ben látott munkához. Latin nyelvű szövegét maga állította össze a Szentírás s a katolikus liturgia textusaiból. Új művébe beillesztette két korábban írt egyházi kórusművét is, a Les Béatitudes-öt (1855-59) és a Pater nostert (legkésőbb 1860). Az oratórium komponálásának idején a mester Rómában élt, és az Egyház kötelékében igyekezett a "belső és külső békét" megtalálni. Lemondott már arról, hogy zeneszerzőként számottevő sikere legyen. Ezért írta keserűen már a mű elkészültekor: "Mikor és hol szólal meg, semmiképpen sem érdekel. A dolgaim megírása számomra művészi szükségszerűség, megírásuk tényével tökéletesen megelégszem..." (Carl Gillének, 1866. október 23.) "A Christus várhat... akár halálom utánig... Nem szorul rá, hogy házaljanak vele..." (Agnes Streetnek, 1866. november 24.) Ennek azonban a fordítottja történt. Már 1866-ban előadták Rómában két részletét, 1867. július 6-án ugyanott Giovanni Sgambati bemutatta az első részt, a Karácsonyi oratóriumot, Anton Rubinstein pedig Bécsben, 1871. december 31-én. A teljes mű először 1873-ban szólalt meg, két helyen is: május 29-én a weimari Herder-templomban Liszt, majd november 9-én a pesti Vigadóban Richter János vezényletével. A mester életében több német városban is előadták. Az elmúlt kilencven évben azonban nemigen lehetett hallani. (Első - magyar - hangfelvételét 1970-ben készítették.)