Communicationes Archaeologicae Hungariae 1985 [antikvár]

COMMUNICATIONES ARCHAEOLOGICAE HUNGÁRIÁÉ1983Goldman GyörgyA BODROGKERESZTÜRI KULTÚRA TEMETŐJE BATTONYÁNBattonya és környéke, illetve hazánk délkeleti sarka mindeddig nem tartozott a javarézkor jelentősebb mértékben betelepültnek tudott területei közé, bár vannak ismereteink néhány temetőről, illetve annak részletéről. Még a századfordulón került elő Kurticsról (Curtici, Románia) néhány edény (PÖSTA 1899, 17), ezek feltehetően egy temetőhöz tartoztak (PATAY 1961, 94). Annak, hogy Posta B. nem tesz említést csontokról, talán az lehet a magyarázata, hogy a vázak hasonlóan a battonyaiak-hoz, tökéletesen megsemmisültek. Már a közvetlen környékről származik egy sír, amit Banner J. (BAN-NER 1928) tárt fel.Battonyán ezek után nem volt meglepő, hogy a bodrogkeresztúri kultúra temetője előkerült. A község területét át- meg átszövő olajbányászat jelentős földmunkái során a 31. kútkörzet területén, egy tartókötél alapozásakor kerültek elő a kultúra jellegzetes töredékei. Az 1979 augusztusában folytatott leletmentésünk alkalmával a tartókötél környékének feltárása mellett kiterjesztettük munkánkat a kút kiszolgáló épületeinek alapterületére is, így nagyobb összefüggő terület megvizsgálására nyílt lehetőségünk. Munkánkkal úgy véljük, sikerült északi és nyugati irányban a temető szélét is megtalálnunk, véleményünk szerint az esetleges további ásatások déli és délkeleti irányban eredményezhetnek újabb sírokat (1. kép). A temető különlegessége, hogy bár fölöttébb valószínűen zsugorított vázas temetkezések voltak, emberi csontot egyetlen, a 14. sírban feltárt ulna kivételével nem találtunk. A vázak ilyen nagyméretű pusztulása sem szokatlan jelenség a kultúra temetőiben, Patay P. Fényeslitkén számos ilyen sírt figyelt meg (PATAY 1968). Ez a hiányosság késztetett bennünket arra, hogy a feltárás folyamán előkerült leleteket ne sír megjelöléssel regisztráljuk, hiszen a különböző szelvényekben feltárt edények együvé tartozását a külső munka során nem tudtuk kétséget kizáróan megállapítani, hanem az egymáshoz közel fekvő edényeket edénycsomónként tartsuk külön. Ezen módszer jogosságát támasztotta alá az a körülmény is, hogy a honiogén talajban az egykori sírgödrök körülhatárolása is lehetetlen volt. Később, az összesített temető-térkép megrajzolásakor ki is derült, hogy valójában kevesebb sírt tártunk fel, mint edénycsomót. Az eddig mondottakból következik az is, hogy a helyszínen készült fényképeken látható számok (6. kép)nem sírszámok, hanem a feltárás menetében sorszámozott edénycsomók. A temetötérképen írt számok ugyancsak edénycsomót Jelentenek, véleményünk szerint ugyanis az eredeti helyzetnek megfelelő helyzet rögzítése megbízhatóbb eredményre vezethet, miután már önmagukban a sírok rheghatá-rozása is rekonstrukció, az elsődleges források, az edénycsomók elhelyezkedésén alapuló következtetés. A jobb áttekinthetőség érdekében a leletek leírásánál is fenntartjuk az edénycsomónkénti leírást, ugyanakkor azonban megkíséreljük a feltárt temetőrészlet eredeti helyzetének helyreállítását, elsősorban a más temetőkben feltárt törvényszerűségek alapján.Munkánk során első feltételezésünk az, hogy nemek szerint elkülönített fektetési móddal, a kerámiamellékleteket a sírgödör széle mentén, a vázzal párhuzamosan tették földbe (PATAY 1975, 38).1. sir.Teljes egészében azonos az I. szelvényben, 97 cm mélységben, KNy irányban egymás mellett álló, illetve dőlt edényeket tartalmazó 1. edénycsomóval. A sír, illetve az edények irányítása csak néhány fokkal tér el a KNy iránytól É felé. Amennyiben feltételezzük azt, hogy az edények a test előtt sorban fekszenek, a 4. melléklet dőlése alapján a váz az edények északi oldalán feküdt, ami női sírra utalna. Ugyancsak női sírra mutat a viszonylag több (öt) edénymelléklet (PATAY 1975, 37).1.melléklet: tál. Szürke, foltos, simított felületű. Teste hengeres, alja lekerekített. Pereme alatt kis szalagfül, a vele szemben lévő edényünk töredékes volta miatt hiányzik. Ragasztott, kiegészített (2. kép 1). M.: 8 cm, Szá.: 19 cm.2.melléklet: tál. Barnásszürke, foltos, alacsony, simított felületű. Teste hengeres, alja lekerekített. Ragasztott, kiegészített (2. kép 2). M.: 5,5 cm, Szá.: 13 cm,3.melléklet: tál. Szürke és sárga foltos töredékek, any-nyira azonban elégségesek, hogy a tál formája rekonstruálható legyen; azonos a K 1 3b típussal (KUTZIÁN 1963). Feltételezhető magassága kb. 6 cm.4.melléklet: tejesköcsög. Szürke, foltos, enyhén csonkakúpos nyakú, éles hastörésű, gömbös aljú. Ragasztott, kiegészített (2, kép 5). M.: 26,5 cm.5.melléklet: csésze. Barna és szürke foltos, teste hengeres, alja behúzott. Peremén egy helyen kis kerek bütyök. Ragasztott, kiegészített. A restaurálás során került elő a 4. sz. melléklet belsejéből. (M.: 6,4 cm, Szá.: 7 cm, Fá.: 5 cm.)2. sir.Az I. szelvény délkeleti sarkában került elő, közel a bolygatás helyéhez, 91 cm mélységben a 2. edénycsomó, és ugyancsak az I. szelvény déli végében, közvetlenül