Congressus XI Internationalis Fenno-Ugristarum IX [antikvár]

Cser András tudományos és kutatási dékánhelyettes Nagy örömmel és tisztelettel köszöntöm Önöket a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a Bölcsészettudományi Kar vezetőségének nevében. Ali. Nemzetközi Finnugor Kongresszus résztvevőiként Önök egy olyan egyetemi campusra érkeztek, amelynek nagy része az elmúlt tizenhat év alatt épült föl, és amely egy egyszerre régi és új egyetemhez tartozik. A Bölcsészettudományi Kart 1992-ben alapították, mindössze 18 éve, az Információs Technológiai Kart és a Jog- és Államtudományi Kart ennél is később. A Hittudományi Karon keresztül azonban ez az egyetem az egyik jogutódja annak az egyetemnek, amelyet a névadó Pázmány Péter bíboros alapított 1635-ben - érdekes időszak, hadd jegyezzem meg, a finnugor nyelvek tanulmányozásának történetében is, nagyjából félúton az első teljes magyar grammatika és az első finn grammatika nyomtatásban való megjelenése között, és mindössze két évvel az első észt nyelvtan megjelenése előtt. Maga ez a hely, a campus valami nagyon lényegeset ragad meg a kelet-európai történelemből. Ahogyan sokan önök közül talán már tudják, 1991-ig itt a szovjet hadsereg laktanyája működött, az egyik a sok közül, amelyek a Budapestre vezető utakon helyezkedtek el. 1991 után a katolikus egyház kapta meg a kártérítési folyamat részeként és, amint látják, az új tulajdonos fölfejlesztette és jó célra fordította - ezért lehetünk most mi mindannyian itt. Én magam nem vagyok finnugrista; nyelvész vagyok, aki más nyelvekkel foglalkozik, jobbára angollal és latinnal, de végzek kutatásokat a korai magyar grammatikák témájában is, és egy-egy kutatási programon dolgoztam együtt fmnugristákkal is. Mindig hatalmas tisztelet élt bennem a fmnugrisztika tudománya iránt, többek között azért, mert úgy láttam, művelőinek időnként egészen más kihívásokkal kell szembenéznie, mint a nyelvészet más területein otthonosan mozgó kollégáknak. Ugyanakkor mindig irigyeltem is a finnugristákat azért a kollegiális, barátságos légkörért, amelyet köreikben mindig tapasztaltam. Valahogy az a benyomásom alakult ki, hogy a finnugristák egymás társaságában a világ bármely pontján otthon érezhetik magukat. Biztos vagyok benne, hogy eme kongresszus résztvevői is nagyrészt személyesen ismerik egymást - bár európai mércével mérve ez egy hatalmas méretű tudományos összejövetel. Ugyanakkor a finnugrisztika nem egy magába zárkózó világ, éppen ellenkezőleg. Ahogyan ennek a kongresszusnak a programja is bizonyítja, nyitva áll különböző tudományos hatások, megközelítési módok és eredmények befogadására. Éppen ez az oka annak, hogy eme kongresszus jelentősége is túlmegy a szűkebb diszciplináris határokon. Mivel pedig a kongresszus lényege az ott zajló munka és a kollegiális együttlét, rövid beszédemet azzal zárom, hogy tartalmas időtöltést és jó munkát kívánok, és köszönetet mondok a kongresszus szervezőinek is a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara nevében.