Csángó népzene I. [antikvár]

M,.OLDVA, a maga sajátos táji és népi arculatával a mind sűrűbben jelentkező érdeklődések és az azok nyomán járó ismertetések ellenére is titokzatos tartomány. A mozdulatlan, szótlan, égbenyúló Tarhavas", Sólyomtár" és sok más hasonló nevű hegyről sebesen zuhannak alá a kristályvizű, tajtékzó patakok. Azoknak egyikét ,,Hamar"-nak nevezte a névadó nép, kiket Moldva alapítója már a XIV. században ott talált^ és az a gyors folyású víz azóta is a lassúbb, szőke ,,Szeret"-be, a mondák Szereiébe ömlik, nevével egyértelműen nevezett társaival. Az érthetetlenül csevegő vizek és a mozdulatlan hegyek nagy idejéről az emberek lelke mélyén élő monumenták", vagy más, látható alkotások is tanúskodnak, mint a Müncheni-codex", melyet 1466-ban, szintén itt Moldvában, a ,,Tatros" partján másoltak.^ A nép, melynek számára már a XV. század közepén magyar fordítás készül, Moldva nagyszámú, román népe mellett akkor alig pár ezer s ma csupán 120 000 lelket számláló kis néptöredék, kiket csángó m agyaroknak nevezünk. Életükről, sorsukról átlag száz évenként értesülünk. Az első részletes jelentést Bandulovits Márk készítette el, de a Rómának szánt, 1646-ban készült irat valószínűleg sohasem jutott rendeltetési helyére. Egyik másolati példányáról a Magyar Tudományos Akadémia kiküldötte: Gegő Elek adta az első hírt.^ A latin nyelvű jelentés teljes kiadását a Román Tudományos Akadémia adta közre.^ Magyar fordítását magános vállalkozás juttatta az olvasók szélesebb rétegeihez.^ Függetlenül Bandulovits Márk jelentésétől, Forrófalva kántora: Petrás Mihály 1671-ben krónikát írt a csángó magyarokról, melyet Zöld Péter látott és felhasznált. A XVIII. század német expanziójának hatására sok székely haladt át a Kárpátok gerincén és Moldvában telepedett meg. Erről a tényről és a moldvai magyarság akkori életéről Zöld Péter 1781-ben Mt jelentéséből értesülünk, melyet Erdély püspökének: Battyhány Ignácnak küldött.'' Ez a legendás hírre emelkedett Zöld Péter akiről alább még szó lesz küldi az utolsó hírt a Dnyeszter partján akkor még állott Csöbörcsök nevű magyar faluról.1Rosetti, Radu: Despre Ungurii si episcopiile catolice din Moldova. Bucuresti, 1905.2Tudománytár. 1834, 235 1.' Gegő Elek: A moldvai magyar telepekről. Buda. 1838.* Urechia, V. A.: Codex Bandinus. Memoriu asupra serierei lui Bandinus dela 1646, urmatu textu, insotitu de acte si documente. Analele Ac. Rom. Seria II. Tom. XVI. (189394), Mem. Sect. Ist. 1335.' Domokos Pál Péter: Adalékok Moldva történetéhez. Kolozsvár, 1940.° Veszely, Imets és Kovács utazása Moldva-Oláhhonban, 1868.' tJo. A latinnyelvű jelentést magyarul lásd Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság c. könyvében. III. kiadás 5260 lapján.5