Csatlós János 70 [antikvár]

Szerep és szolgálat magatartásformái közül a műfordító önként választja az utóbbit. Nem is igen tehet mást: az olvasó nem kíváncsi rá. Más tájak, más társadalmi viszonyok, más lelkiségek talaján termett művekre, más népekből kiemelkedett alkotókra kíváncsi, aki külföldi irodalmat - anyanyelvén szóló külföldi irodalmat - vesz a kezébe, s a műfordító munkáját körülbelül olyan mértékben érzékeli, mint egy film nézője a mozigépészét. Folyton megismétlődő, némi fanyar szájízzel tudomásul vett tapasztalata a szakmának, hogy az olvasó többnyire akkor figyel fel a műfordítóra, amikor valami nem tetszik neki a szövegben, netán éppen hibát lel benne. S ez, bár mélyen igazságtalan, így van rendjén. Minél jelesebb művész a műfordító, annál észrevétlenebb. Minél nagyobb tökéllyel alkot újra valamely művet egy más nyelv szavaiból, annál inkább úgy kell tűnnie: a mű azon a nyelven született. "Erős várunk nékünk az Isten" - ki magyarnak jutna eszébe, hogy ez eredetileg nem magyarul íródott, s ki svédnek, hogy nem svédül?