Csendélet [antikvár]

Köves Eva Velence óta Éppen négy éve, 1997 júniusában volt, hogy a Velencei Biennále Magyar Pavilonjában szerepeltek Köves Éva installációvá tördelt sorozatai budapesti városi tájakról és valódi, a Velencébe vezető autóutat dokumentáló tájakról. A Magyar Pavilon kiállításának akkor a tágas jelentésű Natura morta címet adtuk, bár Köves Éva akkor nem foglalkozott a klasszikus értelemben vett csendélet-témával. Azóta változott a helyzet, és csendélet-képek egész sorát készítette el. A városi táj. a mikroklíma kutatása a Budapestiárnyékok-Wa[ indult, és ezt követték a Párizsi, majd a Római árnyékok, macskaköves burkolat-struktúrák és a római Pantheon oszlopainak új formációba tördelt képei. Ezekről a munkákról csak igen hiányos képet alkothat a magyar tárlatlátogató, mert az utóbbi öt év munkásságából csak részletek szerepeltek kisebb önálló kiállításokon, vagy éppen nagyobb, történeti, főként külföldi tárlatok kontextusában. Az, hogy Köves Éva festmény-installációba kezdte rendezni képeit, egyszerre szükség és korszellem. Sok festő találja magát szemben azzal a nehézséggel, hogy fantáziájának a műterem-ajtó mérete szab határt. Nem Francis Bacon volt az egyetlen, aki nem tudta műtermében felállítani triptichonjait, de haláláig ragaszkodott szűkös műterméhez. Tudjuk, hogy Köves Éva éppen frankfurti ösztöndíja alkalmával (egy viszonylagosan nagy térben] kezdte el a helyi képeslapok átfestésével azt a sort, amit azután a saját, vászonra applikált fotóinak átfestésével folytatott. A vele készült interjúban igen pontosan fogalmazza meg ezt a folyamatot, és nem hiszem, hogy az eredmény láttán bárkinek az jár a fejében, hogy vajon mekkora ajtaja van a műtermének. A dolog régen átbillent a tartalmi szférába, ami már a korszellem körébe tartozik. Sok minden változott azóta, hogy a még pályakezdőnek minősülő Köves Éva a Ludwig Múzeum „hőskorszakában" bátran, látszólag minden vívódás nélkül belevágott egy száz négyzetméteres, akkoriban még ajtókkal is tördelt tér vizuális átalakításába, egy grandiózus térfestmény elkészítésébe a múzeum első emeletén. Ez a terem azóta valódi „white cube", steril, fehér szoba lett, az ún. projekt vagy kísérleti terem, ahol Köves Éva csinálta az első, grandiózus projektet - ha ezt nem is így tartjuk számon. Úgy érezzük, hogy most eljött az ideje az „érett" művész prezentálásának is. NÉRAY KATALIN