Bővebb ismertető
Festészetünknek művész számára aligha volt izgalmasabb időszaka, mint a századforduló körüli évtizedek, amikor ez új eszmékkel terhes korszakban, a régihez ragaszkodó, az újat nehezen elismerő művészeti elvek védelmezőivel szemben állandó küzdelmet jelentett az új művésze elismertetése. A festőknek az új művészeti felfogás gyakorlati megvalósítására új formanyelvet kellett teremteniök. Az akadémiák tanítása éles ellentétben állt a realizmussal, az impresszionizmussal. Változott, forrongott, alakult az impresszionisták eszméinek átvételével a világ képének festői visszaadása. Ebből a küzdelemből a magyar festők is kivették részüket. A szerencsésebbek közvetlen Párizsban tapasztalhatták a festői atmoszféra telítettségét, fel-felbukkanó új csillagok mágikus hatását, s tanúi lehettek a festészet talán legnagyobb forradalmának, az impresszionizmus keletkezésének.
A régi és új küzdelme számos e korabeli művészünk munkásságán érezhető, s a nagy mestere közül Csók István életműve is szemlélteti a fejlődést és átalakulást mely a korai, még az akadémiák tanításai alapján készült, és a későbbi, már saját intuicióval alkotott művei alapján nyilvánvaló. Hosszú az út első, még Bastien Lepage hatását érzékeltető művei, mint a Krumplitisztogatók vagy Szénagyűjtők, és a későbbi, már kiforrott festői egyéniségének jegyeit viselő alkotásokig. A kibontakozásig csak forrongás, majd lehiggadás után juthat el a festő, s ezt az utat Csók István is megjárta. Nemegyszer került válságos helyzetbe festészetének érlelgetése közben, de mindig felülkerekedett egészséges, duzzadó életereje, s az élet szépségei iránt fölötte fogékonyan megmenekült attól, hogy neki idegen áramlatok zsákutcájába kerüljön. Külföldi akadémiákon nevelődött, mégis mindvégig megtartotta friss, magyaros életszemléletét, amely festészetünk népi motívumainak ábrázolására, a népszokások és a színdús népi viselet megörökítésére késztette. Hosszú élete folyamán ecsetje nyomán gazdag életmű teljesedett ki, melynek értékes tanulságai utat mutatnak a jövőbe is.