Csok jasa! A Török küldöttség látogatásának emlékkönyve [antikvár]

A magyar-török kapcsolatok egyik nevezetes állomásáról szól ez a könyv. 1877 áprilisában II. Abdülhamid szultán visszaszármaztatott Magyarországra 35 olyan kódexet, melyeket a 16. században vittek el Budáról és azóta a Top kapu Szerájban őriztek. A hír vételekor lázba jött a főváros és részben a vidék is: méltóképpen akarták fogadni a köteteket magával hozó küldöttséget. Szorgos munka kezdődött s négyen Triesztbe utaztak, hogy már ott üdvözöljék a delegációt. Az események azonban váratlan fordulatot vettek - gyorssürgöny rendelte el, hogy Budapest helyett Bécsbe vigyék a kéziratokat, s a továbbiak majd ott dőlnek el. S hiába ment egy lelkes magyar csapat a törökök elé a császárvárosba, csak arra volt módja, hogy röviden találkozzék Musztafa Táhir bejjel és kíséretével. Kiderült ugyanis, hogy az ajándékküldemény nem hozható Magyarországra, azt Bécsben kell átadni, s majd diplomáciai csatornán keresztül ér haza. A mieink leverten távoztak, s bár a becses köteteket tartalmazó ládát később ünnepélyes külsőségek között nyitották ki az Egyetemi Könyvtárban, a nagy tervekből semmi sem lett. De miért is nem engedtek egy jószolgálati török küldöttséget magyar földre lépni tíz évvel a kiegyezés után? Erre nem kapunk világos választ a gondos krónikástól, Erődi Bélától, de utalásai azért sejtetik, a történeti tények ismeretében pedig bizonyossággal mondhatjuk, hogy a háttérben az orosz-török viszony megromlása, illetve az európai nagypolitika szövevényes kapcsolatrendszere állt, ideértve a Monarchia külügyminiszterének, Andrássy Gyulának szerteágazó aktivitását és a fejlemények nyomán gyakran változó koncepcióját. Moszkvával 1877 elején egyre inkább elmérgesedett a helyzet, s napok kérdése volt a nyílt konfrontáció.