Csöndfoszlányok [antikvár]

Pillantás a túlsó partra Korunk nagy átka-ajándéka egy sosem volt össznépi, sőt összképi mohóság. A fogyasztói társadalom diktálta farkastörvények hatására az elmúlt másfél évtizedben képi kultúránk is globalizálódott. Szemünk, agyunk csak úgy habzsolja a temérdek látványt. Nyugtalan pillantásunk kolibriként repdes képről képre: a vizualitás megszállottjai vagyunk. Az újdonság bűvöletében élve szemünk, agyunk a szufik extázisával pörgeti a fel-felvillanó képeket, fülünkben hangzápor, orrunkban különös bűzök elegye, nyelvünk műízekhez szokott, bőrünket UV-sugarak bombázzák naponta Szerencsénkre mindig vannak, akik figyelmeztetnek szép, új világunk veszélyeire, sőt önként vállalják a dezertőr szerepét. Ök azok a korszerűtlenek, akik nosztalgikus emlékeik, álmaik-vágyaik szövedékéből külön világot alkotnak maguknak. S persze nekünk, feltéve, ha van rá szemünk, fülünk, és kellő elszántságunk, hogy legalább gondolatban kövessük őket. Amikor a modernség zászlaja fennen lobog, vakmerő dolog a múltba fordulni, s a divatos, ám talmi csillogás helyett valami időtálló értéket létrehozni. Ehhez nem elég a tehetség; naponta meg-