Csúcs Ferenc [antikvár]

Tisztelettel köszöntöm a Művész Urat kilencvenedik születésnapján. A művésznek legszebb ajándék egy kiállítás. Csúcs Ferencnek különösen az. Budapesten teljes életművet bemutató egyéni kiállítása nem volt. Mindig szerényen élt, önmagáról soha nem beszél. Bármilyen irányzat volt divatos éppen, Ö sosem tartozott a felkapott művészek közé. Nem jelent meg róla könyv, még nagyobb terjedelmű katalógus sem. Néhány barát és tisztelő művésztárs kereste a lehetőséget, hogy végre kilencven évesen pótolják a hiányt és valami széppel kedveskedjenek az idős mesternek. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Éremszakosztálya, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus -FIDEM iroda, tevékeny szervezésének köszönhető, hogy e katalógus bevezető soraiban ma már leírhatom, hogy Csúcs Ferencnek két kiállítása lesz majdnem azonos időben Budapesten. Szülővárosában Szentesen, a pesti kiállítások anyagából terveznek nagyszabású tárlatot készíteni 1996. januárban. Szentes város 1990-ben gyűjteményes kiállításon mutatta be az akkor nyolcvanöt éves művészt. Anyagi és szellemi támogatásukkal most is segítik a katalógus és a kiállítások megszületését. Sashalmon a művész szűkebb hazájában ahol több évtizede él - a Corvin Művelődési Ház bővítésével - egy új kiállító termet avatnak. A termet először Csúcs Ferenc műveiből tervezték berendezni. Mindkét kiállítóhely elég távolinak tűnik a fővárosi szakmai közönség számára. A FIDEM iroda segítségével lehetőség nyílt arra, hogy Budán a Hadtörténeti Múzeumban is rendezhessünk egy kiállítást, melynek érem- és szoboranyagát magán- és közgyűjteményekből állítottam össze. Köszönetet mondok mindazoknak akik honi, baráti, szakmai és művésztársi segítséggel közreműködtek a kiállítások és a katalógus megszületésében. Nem tűztem ki célul a teljes életmű bemutatását, hiszen Csúcs Ferenc hosszú élete során sok száz érem született, számos intézménytől kapott megbízást művészi szobrok és restaurátori munkák elvégzésére. Mégis úgy gondolom, hogy a két kiállítás bemutatja a művész széles körű, hatvanöt éves munkásságának teljes keresztmetszetét. Szívből kívánom, hogy még sokáig tevékenykedjen az érmészet - és szűkebb házatáján a sashalmi kertben. Krómer Ágnes I have the honour to convey our warmest wishes to the sculptor Mr Csucs celebrating his 90th birthday. For an artist, the nicest present is an exhibition. It especially applies to Ferenc Csucs. He has had no life-work exhibition in Budapest so far. He has always lived in modesty, never speaking of himself. Whatever trend was in, he was never among the fashionable artists. No book or detailed catalogue appeared on his work. A few friends and fellow artists have rallied to find ways to make up for this neglect and give the old master some nice surprise for his 90th birthday. Thanks to the efforts of the Medal Division of the Association of Hungarian Artists and Designers, the Lectorate of Fine and Applied Arts - FIDEM office, it can be stated here in writing that Ferenc Csucs is going to have two exhibitions in Budapest almost at the same time. In his birthtown Szentes, an extensive show selected from the collections of the Budapest exhibitions is being prepared for January 1996. The municipality of Szentes exhibited the life-work of the artist in 1990, when he was 85. They are lending financial and spiritual support to the realisation of the exhibitions and the catalogue. In Sashalom, the artist's home for several decades now, a new exhibiting room is to open as the Corvin Culture Centre is being enlarged. The artist whose works are the first to be displayed is Ferenc Csucs. Both venues appear distant for the professional community of Budapest. So, with the help of the FIDEM Office, an exhibition could be staged in the Museum of Military History in Buda. I have selected the exhibits from public and private collections. May I express my gratitude to all those friends, colleagues and fellow artists who contributed to the exhibition and the catalogue. It was not my aim to present the entire life-work - during his long life, Ferenc Csucs has created several hundred medals, many institutions have commissioned him to create sculptures or restore existing works. Yet I do hope the two exhibitions give a complete cross-section of the extensive output of the artist's 65-year-long career. May I express my heart-felt wish that the artist will remain just as creative for many more years to come in the art of the medal - and at home, in his Sashalom garden. Ágnes Krómer