Bővebb ismertető
Paris in den Abendstunden des 10. Márz 1793 Von Notre-Dame entschweben zehn Glockenschláge ihrem bronzenen Nest, und jeder einzelne verklingt schwer und traurig wie der Schrei eines unheimlichen Nachtvogels. Bald darauf verdichtet sich das Gewölk über der Stadt, die Nacht senkt sich endgültig auf Paris, sie kommt weder stürmisch noch lármend, auch nicht von Blitzen durchzuckt, aber frostig und nebelig. Dieses Paris, das wir hier schildern, ist nicht das Paris, wie wir es heute kennen, nicht die Stadt, die abends in tausend Lichtern aufglüht, die ihren Strafienschmutz vergolden und alle Fenster auffunkeln und die Wasserpfützen auf dem Boden glitzern machen, nicht das Paris der eiligen Fufigánger und eleganter Bummler, des fröhlichen Geláchters und Gekichers, mit dem Trubel seiner bacchantischen Vorstádte, diesen Treibháusern kühner Verbrechen und frecher Laster, der Brutstátten zügellosen Gebrülls; es ist vielmehr eine erbármliche verángstigte Stadt, deren Einwohner rennen, sobald sie eine StraEe überqueren müssen, um sich sogleich hinter Torbögen oder in enge Gánge zu retten, wie arme gehetzte Tiere, die in ihre Erdhöhlen flíichten. Es ist, wie schon gesagt, das Paris des 10. Márz 1793. Einige erklárende Worte über die kritische Lage an den Grenzen, welche diese erstaunliche Veránderung im Stadtbild der Metropole herbeigeführt 'hatte, ehe wir uns mit den Ereignissen befassen werden, die den Hauptgegenstand unserer Erzáhlung bilden: Der gewaltsame Tod Ludwigs XVI. hatte Frankreichs Verbindung mit dem übrigen Európa abgeschnitten. Den drei Feinden, die es zuerst bekámpfte, námlich PreuEen, Österreich und Piemont hatten sich inzwischen Holland, England und Spanien angeschlossen, Schweden und Dánemark alléin bewahrten noch ihre frühere Neutralitat. Sie waren dauernd damit bescháftigt, Katharina II. zuzusehen, wie sde Polen unaufhaltsam zerfetzte. Die Lage war bestürzend. Frankreich, nicht gerade unterschátzt als physische Macht, aber erschreckend wenig geachtet als morali-
Id. Alexandre Dumas, teljes nevén Dumas Davy de la Pailleterie (1802. július 24. – 1870. december 5.)
Francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt. Több regényéből (például a Monte Cristo grófja és a D’Artagnan-történetek) készült filmadaptáció, de írt színműveket, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Apai nagyanyja fekete rabszolganő volt.
Alexandre Dumas a franciaországi Villers-Cotterets-ben született 1802. július 24-én. Édesapja Thomas-Alexandre Dumas, édesanyja Marie-Louise Élisabeth Labouret.Alexandre Dumas 4 éves korában veszítette el édesapját, özvegy édesanyja pedig nem tudta támogatni fia tanulmányait, aki mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került.Édesanyja elbeszélései alapján, melyek édesapjának I. Napóleon uralma alatti bátorságáról szóltak inspirálta Alexandre Dumas élénk fantáziáját.1822-ben a monarchia visszaállítása után a 20 éves Alexandre Dumas Párizsba költözött, ahol Fülöp Lajos herceg Palais Royal irodájában dolgozott.
Párizsban tartózkodásának ideje alatt elkezdett magazinoknak, és színházaknak színdarabokat írni. Első színdarabját a III. Henrik és Udvartartása (1829) elismeréssel fogadták.A következő évben a második színdarabját (Christine) ugyan ilyen népszerű lett. 1830-ban Alexandre Dumas részt vette a forradalomban, melyben elűzték X. Károlyt, és helyébe Alexandre Dumas korábbi munkaadója Fülöp Lajos lépett.Ezekben az években Alexandre Dumas fényűző életmódot folytatott Párizs mellett lévő Monte Cristo nevű kastélyában, ami állandóan tele volt olyan emberekkel, akik kihasználták az író bőkezűségét, és minek révén sokszor vált fizetésképtelenné.Később Fülöp Lajos elűzése után Louis-Napóleon Bonaparte nem fogadta kegyeibe Alexandre Dumas-t, aki 1851-ben először Brüsszelbe, Belgiumba menekült, hogy elkerülje hitelezőit, majd onnan Oroszországba utazott, ahol a francia volt a második nyelv, és ahol az ő írásai rendkívül népszerűek voltak.Alexandre Duma sikerei és arisztokratikus háttere ellenére a vegyes származása kihatással volt egész életére. 1840 Február 1.-én feleségül vette Ida Ferrier (1811-1859) színésznőt, de továbbra is fenntartotta más nőkkel való kapcsolatait, melyekből legalább négy törvénytelen gyermek született.Közülük az egyik, aki apja után szintén az Alexandre Dumas nevet kapta, és kinek édesanyja Marie-Laure-Catherine Labay (1794-1868) egy szabó volt, édesapja nyomdokaiba lépve szintén híres regény és drámaíró volt. Mivel a nevük és foglalkozásuk is azonos volt, ezért az apát gyakran nevezték Alexandre Dumas pére-nek (id.), a fiát pedig Alexandre Dumas fils-nek (ifj).
1870-ben halt meg, szülőhelyén, Villers-Cotterets-ben helyezték végső nyugalomra.