Bővebb ismertető
Erstes Kapitel Es gibt Stunden, in denen ich die ganze Kette der nachfolgenden Ereignisse infamerweise Charley Furuseth zuschreibe. Er besass im Mill Valley, im Schatten des Mount Tamalpais ein Sommerháuschen, wo er, wie er sagte, die Wintermonate mit der Lektüre Schopenhauers und Nietzsches vertrödelte, um sein Gehirn zu entspannen. Kam dann der Sommer, so kehrte er in die Stadt zurück und gab sich schwitzend der anstrengendsten und aufreibendsten Arbeit hin. Hatte es nun nicht zu meinen Gewohnheiten gehört, ihn jeden Samstag nachmittag jenseits der Bucht zu besuchen und das Wochenende bei ihm zu verbringen, so hatte mich jener besondere Januarmorgen nicht in den Gewássern der San Francisco-Bucht angetroífen. Mein Schicksal wollte es aber, dass ich mich an jenem Morgen auf der ,Martinez' befand, einem neuen Fáhrdampfer, der seine vierte oder fünfte Fahrt zwischen Sausalito und San Francisco zurücklegte. Ich fühlte mich sicher wie immer, denn als Landratte konnte ich die in dem schweren Nebel lauernden Gefahren nicht richtig einschátzen. Ich erinnere mich im Gegenteil, dass ich mit einem gewissen Hochgefühl auf dem vorderen Oberdeck unmittelbar unter der Kabiné des Steuermanns stand und meine Phantasie um das Geheimnis dieses Nebels spielte. Der Wind wehte trotz des Nebels ziemlich frisch, so dass ich eine Weile in der feuchten Abgeschiedenheit alléin blieb - das heisst nicht ganz alléin, denn die Gegenwart des Steuermanns in dem Glashaus über meinem Kopf sowie eines zweiten Mannes, den ich für den Kapitán hielt, traten mir undeutlich ins Bewusstsein.
Jack London (John Griffith Chaney), (San Francisco, Kalifornia, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, 1916. november 22.) amerikai író, elbeszélő.
Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.
Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek.Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától, Virginia Prentiss-től kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése „John Barleycornnal” (avagy az alkohollal), ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg, az eredeti angol cím John Barleycorn) című művében olvashatjuk.
1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal.
Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg.
Majd visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Edenben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol ő is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.
A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete.1900. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak. 1905-ben elvette Charmian Kittredge-t.
Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én.
A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.