Devóció és dekoráció [antikvár]

Sok kiállítás nyílik meg évente Magyarországon, de csak nagyon kevés az igazán jelentős közülük. Kevesebb, de jobban kimunkált, alaposabb munkával és főleg jobb terv szerinti bemutató többet használna a hazai múzeumok ügyének, mint az egyre inkább burjánzó kiállítás-dömping. Az egri múzeumot mindenesetre nem vádolhatjuk azzal, hogy a kiállítási programnak hígítói közé tartozik. Azt mondhatjuk, itt csak komoly vállalkozások kerültek a nagyközönség elé. Most pedig egyenesen olyan együttessel álltak elő, amellyel egy országos tárgykörben rendeztek - elsőnek - áttekintést és egy Európa-szerte éppen időszerű tudományos és gyűjteményi programhoz csatlakoztak. Ez a tudományos és gyűjteményi program történeti-szociológiai, néprajzi és művészettörténeti jellegű. Nagyrészt szakrális néprajz, de több is annál: egy szelete a magyar művelődéstörténetnek. Hogy ne bonyolítsam a dolgot, a kiállítás tárgyát egyetlen megjelölésbe sűríthetem: az ájtatos művészkedésbe. Ezt jelöli a címben a "Devóció": a latin szó értelmében benne van a felajánlás, az áldozat, a valaminek a hívőjének lenni - sőt még a varázslat, s még ezen túl a megátkozás lehetősége is. A rendezők jónak és fontosnak látták a ,,dekoráció" fogalmával pontosítani a dolgot. Míg antik értelemben a decor illendőség, tisztesség, csinosság, csín, szépség, ékesség. Aki egyfajta ájtatosságból illendővé, csinossá kíván tenni valamit - ami önmagában esetleg, anyagi valójánál fogva éppen hogy nem tetszetős, sőt még visszataszító is lehet, mint egy mállott csont vagy bőrdarab nos, az egyféleképp dekorál, valamiképp öltöztet. A szó sajátos értelmében művészkedik. Mondhatnánk úgy is, ezzel felajánlást tesz, áldozatot mutat be áhítata tárgyának vagy alanyának; - tevékenysége buzgóság jellegű. Ez a tevékenység, ismétlem, művészkedés: rokona ugyan a művészi alkotásnak, de nem maga az önálló művészi alkotás. Afféle szerény műigényű luxus, amellyel áhitatát tekintve mindenki élhetett. Nemcsak azok, akik a kolostorokban ezeket a tárgyakat előállították, hanem azok is, aki nemesi, főrangú vagy éppen a polgári körökben is csinálták vagy birtokolták őket. E képek, bábúk, szobrocskák, kompozíciók és ereklye-foglalatok jelentést és érzéseket hordoztak. Tartalmukat ma is olvashatjuk és leolvashatjuk, és tanúságuk számunkra több tekintetben érdekes.