Dialog II. [antikvár]

A művészet és a tudomány területén folytatott dialógusok, párbeszédek tulajdonképpen a Goethe-Intézet ideális célkitűzése, mert lehetővé teszik az igazi kiegyensúlyozott eszmecserét. Nehezebben valósithatók meg, mint általában hiszik. A német magyar kapcsolatokban is rendre történnek kísérletek arra, hogy a „Dialógus" cimszó leple alatt az egyik oldal magamutogatását demonstrálják. A dialógusnak nem feladata, hogy egyforma kifejezőeszközökkel és ötletekkel biró embereket hozzon össze, nem szabad többhangú monológgá válnia. Ellenkezőleg, minél erösebb a résztvevők individualitása, annál élénkebb, annál többet-igérö lesz a párbeszéd. Döntö jelentőségű, hogy minden résztvevő számára a másik meghallgatása ugyanolyan fontos legyen, mint a beszéd. Ez volt tehát a mércénk, amikor e kiállítás négy művészét meghívtuk: elkötelezettség és magas színvonalú alkotás, amelyhez kapcsolódik a mások országa és munkája iránti érdeklődés, nyitottság. Meggyőződésünk, hogy Barabás Márton, Reinhard Haverkamp, Lois Viktor és Jürgen Reichert minden szempontból nagyon szerencsés választás volt. Egon Graf von Westerholt a Goethe-Intézet igazgatója