Diplomakatalógus 2003 [antikvár]

Középiskolai tanárom füzetünk első oldalára mottóként ezt az idézetet diktálta: "Nagy kabátot kaptam Uram. Úgy érzem magam, mint Jónás a cet gyomrában. Segíts, hogy eljussak Ninivébe." Jónás megtapasztalta azt a különös helyzetet, amikor egy zárt formát belső térként is érzékelünk egyszerre. Ez a tér belső terünk, melybe a tapintható világ rabságából való futásnak engedelmeskedve igyekszik az ember, vagy éppen menekül belőle az "én" zsarnoksága miatt. A szobrászi alkotásban az anyagok alakítása közben a személyiség maga szerint idomítja a valóságot és egyúttal önmagát is megváltoztatja. Alanya és tárgya is ennek az élménynek. Általa hozzáférhetővé válik a mély-én, amelyik a legplasztikusabb hatás egész életünkben. Végső soron oda kell eljutnunk, ahol mindent magunk mögött hagyva, önmagunkat újrakonstruálva megállunk a térbeliség küszöbén. Tanulmányoztam-e elegendően önmagamat? Elkülönítettem-e az értékeset a silánytól? Találtam-e követendő példákat? A kérdéseket mostantól magunknak tesszük fel és az alkotás által válaszoljuk meg. Kilépve a bálna gyomrából elindulhatunk Ninivébe.