Diplomakatalógus 2011 [antikvár]

A képzőművészet legutóbbi 100 éve nagyszámú stílusirányzattal büszkélkedhetett. Egy új stílus felbukkanása sohasem jelentette azt, hogy a korábbi teljesen eltűnt volna. Mindig voltak olyan művészek, akik az általuk kifejlesztett forma mellett kitartottak és azt az idők során folyamatosan átigazították, új elemekkel tették komplexebbé művészetüket anélkül, hogy az eredeti koncepciót feladták volna. A művészet nem lehet merev - mindig érzékenyen kell reagálni a külső hatásokra, és az a legkülönösebb, hogy egy már meglévő stílust sohasem szüntetett meg, nem győzött le egy másik, hanem mindegyik továbbra is „hatályban" maradt, ha az alkotó tehetsége ezt lehetővé tette. Úgy látszik, hogy nem kristályosodott ki egyértelműen domináns stílus, amely a befogadók nagyobb többségét magához vonzaná. Többszörösen is létezik a különböző formák pluralitása, normális körülmények között élhetnek is egymás mellett. A kísérletezők mindig kilógnak a sorból és természetes, hogy nehézségekkel találják magukat szemben. Akik a nagyközönség igényét próbálják kielégíteni, azoknak a szórakozást kell szolgálniuk; azok a nonkonformisták, akik megvonják ezt a funkciót művészetüktől, egyedi jelenségek maradhatnak. Így aztán természetes, hogy akadnak vad öregek és szelíd fiatalok. Egy ország legfontosabb természeti kincsei közé tartoznak a tehetséges emberek, ők határozzák meg a fejlődést, tűzik ki a művészetek irányát. A társadalomnak megérteni, segíteni kell őket. Kell hagyni időt a szemlélődésre, hogy alkalom nyíljon személyiségük megerősödéséhez, alkotói pályájuk felkészüléséhez, a folytatható szellemi örökség ápolásához, új minőségek létrehozásához. Ez komoly feladat, nemcsak a fiatal tehetségek számára, ugyanolyan komoly feladat ez egy egyetem számára is, mert korunkban újra fontossá vált a belső meggyőződésből fakadó idea felvállalása.