"docete" bencések a magyar oktatás és nevelés szolgálatában (1802-2002) [antikvár]

ELŐSZÓ Kedves Olvasó! Amikor körülöttünk minden változásban van, sokan próbálnak újra tájékozódni, s olyan értékek után kutatnak, amelyeket - saját életük és egész társadalmunk alakításához - útravalóul adhatnánk a fiatal nemzedéknek. Mi, bencések kezdettől fogva készek voltunk, hogy keresztény, humánus értékeinket megosszuk az i^úsággal. Nagy Szent Gergely arról számol be, hogy már a római patríciusok között is voltak, akik fiaikat Szent Benedek gondjaira bízták, hogy nevelje és tanítsa őket. Ősidőktől fogva a nevelés és a tanítás volt a bencések legjellegzetesebb munkája, amelyet az egyház és a társadalom szolgálatában végeztek. Örömmel állapítottam meg, hogy a Bencés Rend ismét tudatára ébred e feladat fontosságának. A pannonhalmi konferencia fontos esemény ezen az úton, és hálás vagyok, hogy az előadások megjelenésével az élőszóban elhangzott gondolatok széles nyilvánosságot kapnak. A pannonhalmi konferenciával szinte párhuzamosan a Magyar Bencés Kongregáció egy másik kolostorában, Brazíliában, a Sao Paoló-i Sao Geraldóban szintén nemzetközi konferencia zajlott a bencés nevelésről; itt derült ki számunkra, hogy mi, bencések szerte a világon több mint százezer fiatalt nevelünk. Az Egyesült Államokban jövőre a bencés főiskolákról rendeznek hasonló konferenciát. Ezt a friss lendületet látva nemrégiben létrehoztam a bencés iskolák és nevelés önálló rendi bizottságát. Mi, bencések hajdan sokat tettünk a keresztény kultúra fejlődéséért, és számosan indultak útnak a mi útravalónkkal. Szeretnénk e hagyományhoz továbbra is hűek maradni. Közös felelősségünk tudatában: ^ LA (ytOu^ ^ Dr. Notker Wolf OSB, a Bencés Rend prímás apátja 2003. március 21-én, Szent Benedek ünnepén.