Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Kisfaludy Károly hazafias drámái/A tatárok Magyarországon, Ilka/NAGY IMRE Irodalomtudományi Tanszék Horváth János 1821-re teszi Kisfaludy Károly pályájának fordulópontját: a "hazapuffogatás" zajos színpadi sikerei után, mellyel Kazinczyval szemben diadalra juttat egy nemzeti jellegű, eredeti, főként a jelenhez és a kevésbé műveltekhez forduló irodalmat, a népszerű színpadi szerző tanítványi hódolattal jelentkezik a széphalmi mesternél. Főként a műfajváltás: a dráma átmeneti háttérbe szorulása és a költői termés 1821-től kimutatható folyamatos fejlődése jelzi ennek a fordulatnak jelentőséget, mely Kisfaludyt képessé tette a patrióta irodalmiság és a neológia összekapcsolására, tehát korabeli irodalmunk egyik legfőbb megoszlásának felszámolására. Ugyanakkor az 1810-es években keletkezett drámák tanulmányozása aláhúzza Horváth Károly megállapítását, aki elfogadja e szintetizáló fordulat Horváth János-i koncepcióját, de érlelődését már 1819-től kimutatja. Eszerint Kisfaludy 1819-es diadala a Tatárokkal, melyet másfél év alatt hét sikeres premier követ, alkotás és befogadói elismerés sajátos fáziseltolódását eredményezi az életműben.