Domina [antikvár]

Prológus Gyorsan túl akartam lenni rajta, de erőt vettem magamon, csak semmi kapkodás. Mindhárom ablak zsaluját becsuktam, kinyitottam egy üveg Gavit, töltöttem két pohárba, meggyújtottam a gyertyákat. Megszokott, ismerős, megnyugtató rítusok. O letette a táskáját, lassan levette a zakóját, és a szemét mindvégig rajtam tartva egy szék háttámlájára terítette. Megemeltem a poharam, és némán ittam egy kortyot. A tekintete a festményeken kóborolt, én meg addig nyújtottam kettőnk között a csendet, amíg kénytelen volt valamivel kitölteni azt. - Ez egy ? - Ágnes Martin - fejeztem be helyette. - Igen. - Nagyon szép. - Köszönöm. - El-elmosolyodtam. Csak jelzésszerűen. Újabb hallgatás. A velencei éjszaka tömör csendjét a lenti campóról felhallatszó léptek hangja törte meg, mindketten az ablak felé fordultunk. - Régóta laksz itt? - Egy ideje - feleltem.