Dunakeszi arcképcsarnok [antikvár]

Táblái kissé kopottasak.
Köszöntöm városunk történelme, múltunk nagyjai iránt érdeklődő kedves olvasókat. Településünk történetének jeles évfordulójához érkeztünk, hiszen az idei évfordulón 750 év eseményeire tekintünk vissza. IV Béla királyunk adománylevelében találkozunk először településünk akkori nevével, a Kezew elnevezéssel. Az azóta eltelt évszázadok során, az egykor néhány lelket számláló kis faluból alakult ki mára, a több mint 30 ezer lakosú városunk. Dunakeszi. Ezt a hosszú folyamatot, a település és az itt élő emberek életének változását, alakulását, fejlődését sokféleképpen követhetjük nyomon. E könyv segítségével azoknak az embereknek az életútján keresztül tesszük ezt meg, akik ezer szállal kötődtek lakóhelyükhöz, s a közösségért végzett eredményes munkásságukkal beírták nevüket a település történetébe. Kik voltak ők? A falu birtokosai, elöljárói, lelkipásztorai. Sportolók, művészek, irodalmárok, idomárok, verseny lovasok, vagy szakmájuk kiváló képviselői. Valamiben elsők voltak, valamit elindítottak, valamit létrehoztak lakóhelyükön. Megsárgult papírok, fényképek, unokák, dédunokák, a rokonok emlékezete őrzi e jeles személyek tetteit. Nekik állítunk emléket e könyvben, amelyet kezében tart az olvasó, példaként arra, hogy mi dunakesziek ápoljuk elődeink örökségét, büszkék vagyunk a múltunkra. Jó szívvel ajánlom tehát mindenki figyelmébe a „Dunakeszi arcképcsarnok" című könyvet. Bizonyára lesznek olvasók, akik számára ismerősen cseng több név is, de igazán csak most ismerhetik meg, kik is voltak ők valójában, hogyan kötődtek lakóhelyükhöz és mit tettek az itt élő emberekért a település fejlődéséért. Remélem, hogy az eddig felkutatott elődök életpályája példaként szolgálhat a ma embere számára, mindennapi életünkhöz.