Egy lélek naplója [antikvár]

A naplószerű könyvek fontos helyet foglalnak el az irodalomtörténetben. A naplófeljegyzések egy-egy személyiség fejlődésmenetének dokumentumai s elég gyakran az irodalomtörténet gyöngyszemei is. A vallásos élet területén is számos önábrázolást találhatunk egyes emberekről s ezek az írások bepillantást engednek az illetők szentségére és tökéletességre törekvő küzdelmébe. Klasszikus példaként említhetjük meg Szent Ágoston Vallomásait és Loyolai Szent Ignác lelki naplóját. Sokszor úgy tűnik fel, mintha a múlt századok emberei több gondot fordítottak volna gondolataikra, sikereikre, terveikre, sikertelenségeikre és mintha bizalmasabban közölték volna naplóikban belső életük titkait. Minden bizonnyal ma is írnak ilyeneket, de legtöbbször megsemmisítik őket. S mindezt abból a félelemből teszik, hátha a kívülálló is megtud valamit abból a benső, személyes lelki kapocsból, amely az illetők és az Isten között fennállott. Loyolai Szent Ignác is pl. elégette naplójának legnagyobb részét. A naplóírók közül sokan fenntartották maguknak azt a jogot, hogy írásaikat csak 10 évvel haláluk után hozhatják nyilvánosságra.