...együtt maradni... [antikvár]

1918-ban, az első világháború befejezésével lezárult a Habsburg ház magyarországi uralkodásának korszaka. 1920-ban létrejött a trianoni békeszerződés, melynek során Magyarország területének kétharmad részét és a magyar nemzetiségű lakosság egyharmadát elvesztette. Ekkor választották Horthy Miklóst Magyarország Kormányzója" címmel ideiglenes államfővé. Horthy uralkodásának már a legelején vezettek be zsidóellenes intézkedéseket, elsőként egy 1920 szeptemberéből származó törvényt, a zsidó egyetemisták számát korlátozó un. numerus clausust, 1940-ben Horthy csatlakozott a német-olasz-japán Hármas Szövetséghez, és ezzel az ország gyakorlatilag Németország szövetségesévé vált. Ezalatt már 1935-ben megalakult a fasiszta Nyilaskeresztes Párt, mely (más pártokkal együtt) a politikai és utcai zsidóellenes közhangulatot tovább gerjesztette. Ezek következtében, az uszítások hatására 1938- ban újabb törvényeket hoztak, melyek már a nürnbergi fajvédő törvények mintájára készültek. Az 1939-es választásokon a Nyilaskeresztes Párt a szavazatok 25 százalékát szerezte meg. Amikor Horthy megérezte, hogy a németek a háborút elveszthetik, titkos tárgyalásokba kezdett a szövetséges hatalmakkal és megpróbált Szovjetúnióval különbékét kötni. Ennek következményeként német csapatok 1944 március 19-én megszállták Magyarországot.Röviddel ezután egy 150 fős különleges egység élén Adolf Eichmant Budapestre helyezték át. Eichman a magyar hatóságok és a nyilasok segítségével azonnal megkezdte a magyar zsidóság (főleg Auschwitzba történő) deportálását. Az 1944-i, áprilistól novemberig tartó akciók következtében több mint 450 000 embert gyilkoltak meg. Ezen kívül a nyilasok több ezer zsidót fogtak el és lőttek a Dunába 44 októberétől 45 elejéig. Sokan - többek között Raul Wallenberg svéd diplomata - megpróbáltak külföldi védettséget biztosító dokumentumok terjesztésével segíteni. Fiatal zsidó nők és férfiak igyekeztek főleg gyerekeket un elrejteni, hogy megmentsék őket a biztos haláltól.Kiállításunkon zsidó nők emlékeznek, akik akkor fiatalok voltak. Saját életükre emlékeznek vissza, de emlékeik a sok többi életről is szólnak.