Ein Königsdrama I-II. (gótbetűs) [antikvár]

Részlet a könyvből: "Valami bűzlik Dániában. Csak az a kérdés: micsoda? Egy királyságot ezért a valamiért! Ez az ismeretlen, hatalmas, rettenetes valami kikezdi, elrothasztja, szétbomlasztja a mi királyságunkat. Hamletet játszani nem lenne tanácsos nálunk. Az udvari színpadról ezt a tragédiát, mint az államra nézve veszedelmeset, felsőbb paranccsal le kellene tiltani. Egyáltalán, ez a dán herceg... Hogyan mondhat monológot egy királyi herceg olyasmiről, hogy mi jobb: lenni vagy nem lenni? A királyi herceg egyszerűen van. És kész. Sőt. A hercegből király is lehet, még hozzá Isten kegyelméből király... Legyen hozzá Isten kegyelmes! Óh, az örökös agymarcangoló tépelődés - a szerencsétlen dán herceget értem -, Hamlet herceg egész nyomorúságos életében valószínűleg nem csókolt soha senkit. Oda kellett volna adni neki az ő Ophéliáját és egy-kettőre mindent rendben látott volna Dániában, s az egész birodalom édes illattal lett volna telve a számára. Persze, így aztán a boldogult Claudius király udvarában több maitreset kellett volna számítani a háztartásban, - hiszen Ophélia nem volt egyenrangú születésű. Annál jobb! Ő excellenciája, ő dán Felségeiknek udvarmestere vígan nevet a markába. Nem baj, ha bűzlik is valami Dániában. Ez semmi. Hamlet herceg, a trónörökös hadd csókolgassa az okos Pollonius aranyos leánykáját. S mire ő királyi fenségéből Isten kegyelme által király lesz, annyira hozzászokik már Dánia rothadásához, hogy nem is érzi többé a pestis szagát. Az udvarnál minden kiáradó vízerecskét megfelelő csatornán kell levezetni. Ezen fordul meg minden. Hagyják tehát, Isten nevében, hogy Hamlet herceg megcsókolja Opheliáját és... Hamlet herceg nem filozofál többé."