Előhívás [antikvár]

A Wormser Antal fényképeiből rendezett kiállításnak és a hozzá kapcsolódó katalógusnak az ELŐHÍVÁS címet adtuk. A fogalom sejtelmes kétértelműségét az adja, hogy a szót használjuk fotográfiai eljárás jelölésére is: azt a kémiai-technikai folyamatot jelzi, amikor a láthatatlanból látható lesz. Előbukkan a pillanat. És ELŐHÍVÁS az is, ami az emberi emlékezetből tűnik elő. Ott a fotográfus az alany, itt a befogadó. Wormser Antal (szül. Budapest, 1931. április 20.) 2007-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott több ezer fényképnegatívot az Esti Hírlapnál készített fotóriporteri munkáiból. A Népszabadság-archívumból 1986-ban hozzánk került Wormser-negatívokkal együtt így már közel 40 000 felvételt őrzünk a riportertől a gyűjteményünkben. Több évtizedes munkásságával, számtalan kitűnő és kordokumentáló képével Wormser Antal a magyar fotóriporter szakma egyik jeles képviselője. A fotótörténeti kutatások és azok feldolgozása - tehát a vizuális történetírás - nagyon nehéz helyzetben van a közelmúlt képi értelmezésével. A vizuális historiográfia mindig is csak követni tudta az adott történetírási, szóbeli visszaemlékezési irodalmat, pedig sok esetben lehetőséget adna a fotográfia a forrásértékű elemzésre is. A dualizmus és az azt követő néhány évtized árnyalt feltérképezésében már jelentős előrelépést láthatunk - köszönhető ez néhány kiváló történésznek és nagyrészt a Történeti Fényképtár munkatársainak -, de a Kádár-kor, a rendszerváltás és az azt megelőző időszak vizuális beépítése (nem csupán háttér-illusztrációként) még a történetírás nagy hiányossága, egyben nagy lehetősége is. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjtőköre időben nem korlátozott, tehát a kortárs életet is követjük, s fontos feladatnak tekintjük a következő történész nemzedéket segítendő, hogy minden jelentős információval bíró fotográfiát begyűjtsünk. Az utódok joga lesz a mélyebb szelektálás. Ez a kortárs történész örök dilemmája, s egyben munkájának szépsége is. A gyűjtemény gyarapítói már több mint harminc éve ezt az elvet követik, így került a gyűjteménybe Ács Irén (szül: 1924) fotóriporter közel 70 000 negatívja is, melyeket 15 év alatt a fotós közreműködésével fel is dolgoztunk; vagy Hemző Károly (1931-2012) életművének jelentős része, Rév Miklós, Szalay Zoltán, Féner Tamás, Korniss Péter, Schwanner Endre számos felvétele - hogy csak néhányat említsünk. Ezt az igen gazdag, még sok munkát és kutatást igénylő gyűjteményrészt gazdagítja Wormser Antal ajándéka is. Szándékunk, hogy a legkülönfélébb területeken dokumentáló fotóriporterektől-fotográfusoktól gyűjtsünk anyagot - segítve így az adott történeti korszak árnyalt feldolgozásának lehetőségét. Wormser a háború alatt tragikus módon vesztette el szüleit. Édesapja munkaszolgálatosként halt meg, édesanyját 1944 decemberében a Dunába ölték - egyedül kellett megtalálnia saját útját. Tanulás mellett hol virágboltban, hol cipőboltban dolgozott kifutóként. 1947-ben Halmy Béla Kálvin téri fotóműtermében lett inas, itt ismerkedett meg a fotográfiával. Ezt követően a Ganz Villamossági Gyár üzemi fényképésze volt, ahol Linhof