Eminescu [antikvár]

Részlet: ÉLETE Eminescu 1850. január i5-én született Ipote§tiben. Ez áll bejegyezve a botolani Uspenia egyházközség anyakönyvében, ahol az újszülöttet megkeresztelték. Gheorghe Eminovici fődézsmaszedő és Jura§cu jolde§ti asztalnok Raluca leányának tizenegy gyermeke közül az eljövendő költő a hetedik. A költő szülei kisbojárok, akik megvagyonosodva nemrég emelkedtek az urak közé. Bizonyos, hogy Vasile Eminovici, a költő nagyapja, jobbágyparaszt volt a Cuparescu család Cáline§ti nevű falujában és nagy tanulékonyságával elérte, hogy felszabadult, majd falusi kántor lett. a költő apja szerette a könyveket. Az akkori időkhöz mérten gazdag könyvtárában a régi krónikák mellett ott volt a klasszikusok — Voltaire, Marmontel, Lamartine, Moliére s más írók — műveinek román fordítása. Az eljövendő költőt, mihelyt megismerkedik a betűvel, többé nem lehet elszakítani a szülői háznak ettől a nagy kincsétől. Az ipote§ti udvarházban eltöltött gyermekkor sokkal gazdagította Eminescu képzeletét és személyiségét. Vonzotta a természet varázsa. A gyermek Eminescu az ipote§ti sokszínű tájtól elbűvölten bebarangolta az erdőket és mezőket, gyakran elüldögélt falusi házakban, ahol az öregek odavalósi régi mondákat vagy meséket, adomákat mondtak, dojnákat és balladákat énekeltek neki, a nép művészetének élő és kimeríthetetlen kincsével ajándékozták meg. A csodálatos hazai tájakkal és a nép művészetével való korai kapcsolat alapján kibontakozik a költő gazdag művészegyénisége, s ez irányítja a jövőben alkotó tevékenységét. Falusi, erdei s mezei kóborlása 5