Emlékezések könyve [antikvár]

Keljen útjára e kis könyvecske, és térjen be azokhoz, akik vigasztalódást keresnek a bánatnak meg-megtérő óráin, akiknek valahol egy szomorú temetőkertben drága kedveseik nyugszanak a csöndes rög alatt, - és Izrael szellemében vágyódnak megnyugovás, áhitat, emléketidéző imádság után. Érzelmeket ébreszt a kebleknek mélyén az emlékezés, és maga a fájdalom, a hangtalan könny, a nesztelen sóhaj felülmúlhatatlanul bűbájos imádság az Úr szine előtt, - de a vergődő ember nem elégszik meg a szenvedés eme martyrjeleivel, hanem szavak után vágyik, hogy a könnynek gondolatait imádságba öntse, aminthogy a síró gyermeknek is jobban esik, ha panaszos szóval zokoghatja el anyja előtt fájdalmát, az összetörött játékszer romjai fölött állva. Nem vagyunk-e mi mindannyian gyermekek az Isten előtt, s nem-e játékszer a sors kezében mind ami örömünk és boldogságunk - bárha mi ugy érezzük a csapásnak idején, hogy ez a kegyetlen játék ami életünknek élete, ami lelkünknek lelke?!