Bővebb ismertető
A multak álmán
A multak álmán, balgaságán Nevetni hogy tudsz édesem? Feledheted a régi álmot, De ne gúnyold kisohasem. Azt az édes, szerelmes álmot, Melyből az élet felriaszt, Ne hidd, hogy a szemedre hányják, Hiszen csak álmodtuk mi azt!
Lásd, gyötrelmes, nehéz az élet. Ha hitünk mind a sárba hullt. A keresztet miért viseljük. Ha elfeledve már a mult?! Ha elfogytak emlékeink is. Az életnek nincs terhe sem, A multak álmát, balgaságát Mért gúnyolod ki édesem?