Erkel Ferenc: Hunyadi László - 3 db kazettával [antikvár]

( A MAGYAR NEMZETI OPERA ELSŐ REMEKE Erkel Ferenc két legnépszerűbb műve, a Hunyadi László és a Bánk bán a magyar nemzeti romantikus opera kiemelkedő darabjai. Előzményei Chudy József, Mátray Gábor, Ruzitska József, Heinisch József, Arnold György, Rózsavölgyi Márk, Bartay András és Szerdahelyi József művei. Az első magyar opera, amit az egész ország megtapsolt, Ruzitska József Béla futása című műve volt (1822). Dallamait országszerte énekelték. Ruzitska sikerének titka abban állt, hogy hosszabb-rövidebb verbunkos közzenékkel szakította meg a némely részletükben nemzetközi hangvételű énekszólamokat. Mivel a verbunkos akkoriban a zenei magyarság adekvát kifejezője volt, a magyarosodástól mámoros közönség lelkesen megtapsolta. A Ruzitska-mű keletkezését követő huszonkét esztendő alatt a magyar dalmű fejlődött, izmosodott és a verbunkos mellett felhasználta a népies műdal lehetőségeit is. Erkel is írt már egy operát Bátori Mária címen, 1840-ben. A Hunyadi László tehát nem az első magyar opera, de az első időtálló Erkei-remekmű. Az 1830-as—40-es években Erkel sokszor vezényelte a Várszínház-beli Nemzeti Játékszín, a Pesti Városi (Német) Színház és a Nemzeti Színház operaelőadásait. Ez irányú munkássága is úttörő jelentőségű. Amikor komponálni kezdett, felhasználta dús karmesteri tapasztalatait. Gazdagon élt az akkor legősibb magyar zenének vélt (valójában csak néhány évtizedes) verbunkos, illetve a népdalnak vélt magyar népies műdal lehetőségeivel. Ugyanakkor jelenettípusokat vett át többek között Aubertől, Meyerbeertől és kész formákat (cavatinát, cabalettát) a különböző olasz mesterektől, főleg az akkortájt rendkívül népszerű Bellinitől. Míg a Bátori Máriában még dominál az idegen hang s a magyaros részek jobbára csak betét jellegűek, a Hunyadi Lászlóban már a magyar zenei hang kohéziós ereje fogja össze a több forrásból táplálkozó muzsikát, amit Erkel mesteri keze nyomán egyértelműen magyarnak érzünk. A siker mindaddig Erkel mellé szegődik, amíg ezen az úton halad. Amikor később Wagner és mások hatására változtat intonációján, a siker is elpártol tőle (Dózsa György, Branko-vics György, A névtelen hősök). A Hunyadiakkal kapcsolatos témák a XIX. század húszas éveitől, a lelkes reformkorból a forradalom és a szabadságharc felé haladó nagyság küzdelmében szinte napi aktualitást nyertek. (Ezt színművek, költemények, festmények hosszú sora igazolja.) A Hunyadi László I. felvonásának tömegdal-szerű finaléja („Meghalt a cselszövő") olyan mély rezonanciát keltett a közönségben, amilyen magyar műnél még nem fordult elő. (Természetes, hogy a kórus, valamint az opera dallamaiból összeállított Hunyadi László-induló a 1848—49-es szabadságharc gyújtó erejű muzsikája lett, míg Erkel Himnusza, Kölcsey Ferenc költeményének megzenésítése már 1844-től nemzeti imává vált.) Az elmondottak kijelölik Erkel Ferenc zenetörténeti helyét is. Ugyanaz ő nekünk, mint az orosz zenében Glinka, a lengyelben Moniuszko s a cseh muzsikában Smetana. Bár a magyar opera a XIX. századi nemzetközi versenyben hátramaradt, néhány szerényebb tehetség, majd Erkel zsenialitása elég volt ahhoz, hogy felzárkózhassék legalább a kelet-európai népek nagy tavaszi kórusához, szabadságvágytól áthatott diadalmas énekéhez. Ezért a Hunyadi László általános zenetörténeti mércével mérve is jelentős történelmi, nemzeti nagyopera, s >4 porf/c/néma, a Hugenották, a Teli Vilmos és a Nabucco körében van a helye. (Hogy külföldön egyetlen színház repertoárján sem tudott gyökeret verni, annak oka nem a négy muzsikus generáció álmait valóra váltó Erkel Ferenc kvalitásaiban keresendő, inkább írható ez nyelvi elszigeteltségünk és más okok rovására.) Az opera ősbemutatója 1844. január 27-én zajlott le a Pesti Nemzeti Színházban a szerző vezényletével. A korabeli szereposztásból: V. László Cilley Ulrik Hunyadi László Gara Nádor Gara Mária Szilágyi Erzsébet Havi Mihály Füredi Mihály Peez Adolf Udvarhelyi Miklós Molnár Leopoldina Schodelné Klein Rozália A névsor a Nemzeti Színház akkori legerősebb gárdáját jelenti (Pecz kivételével, akit a Pozsonyi Színháztól kértek kölcsön, mivel a Nemzeti Színháznak akkor még nem volta szerepre megfelelő tenoristája.) A közönség igen lelkes volt. A kritikusok véleménye megoszlott, de Petrichevich