Európai bútorok a XV-XVII. században [antikvár]

Az architektúra lényege a belső tér. A belső teret térbeli felépítése és berendezése teszi funkciójához alkalmassá. Az építőművészet és a bútorművesség szoros kapcsolata a bútorművesség fejlődésére döntő hatással van. Kiállításunkon, ahol az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteményének legkorábbi és egyik legértékesebb csoportját mutatjuk be, a kronologikus és az országonkénti fejlődésmenet mellett a bútor és az architektúra szoros egységét is kívántuk hangsúlyozni. A korai középkorban szekercével megmunkált, pallókból ácsolt bútorok készültek, amelyeknek szerkezetét vaspántok tartják össze. A fejlettebb sarok-kötéstechnikát alkalmazó, céhekbe tömörült középkori asztalos már fűrésszel és gyaluval dolgozik. A XV. századtól általánosan alkalmazott keret-betétlapos asztalosszerkezet pedig már évszázadokra előre kijelöli a fejlődés útját.