Fehér lyuk [antikvár]

TASNÁDIJÓZSEF Gondolkodásmintázatok 9 reflexió Szíj Kamilla művészete kapcsán 1. Az absztrakció mindig szembesít az értelmezés határaival, tulajdonképpeni lehetetlenségével. Ami az absztrakcióról elhangzik vagy elhangozhat, az mindig vitatható. 2. Elképzelhető, hogy a valóság csupán egy illuzórikus projekció, amely egyéni gondolatvilágokban ölt formát, hogy a gondolat egy második valóság, amely paradox módon megelőzi az elsőt. Az individuum számára a valóság azonos az egyénileg felépített absztrakt, mégis személyes képzettel. A valóság mibenléte - alapkérdésként - szükségszerűen, általánosan és konstans módon foglalkoztatja az embert. A kérdésre adott válaszok viszont egyéniek, ebből adódóan - abszolút értelemben - megoszthatatlanok maradnak. 3. „A tárgyaknak vagy cselekedeteknek csak akkor lesz értéke, és csak azáltal válnak valóságossá, ha így vagy úgy részt vesznek egy olyan valóságban, amely meg is haladja őket." (Mircea Eliade) Eléggé alázatosnak hangzik azt gondolni, hogy a valóság tőlünk függetlenül is létezhet. A probléma azonban az, hogy a valóságban mi magunk is benne vagyunk. Ezáltal pedig - ha kismértékben is, de - alakítunk rajta. Következésképpen nem állíthatjuk nyugodtan azt, hogy a világ valóban független lenne tőlünk. Ezek szerint arra születtünk, hogy ne lehessünk alázatosak? 4. Az önmegismerés folyamata halálig tartó, tulajdonképpen állandó erőfeszítés, amely az egyéniség őszinte feltérképezésére irányul - vagyis arra, hogy az ember kiderítse önmagáról az igazságot, másrészt pedig arra, hogy önnön vélt és valós hibáit kiküszöbölje, netán elfogadja. Vagy ellenkezőleg: vélt és valós erényeit tovább fejlessze.