Fejezetek [antikvár]

Életkorban a fél évszázad felé közeledve, harmincöt éves barátság után az ember hajlamos arra, hogy azt gondolja: ismeri a másikat, ismeri a világot. Nagy tévedés. A másik emberben, a világban pontosan az az érdekes, hogy csak elhiteti velünk a megismerhetőséget - valójában pedig tele van rejtéllyel, titokkal, a meglepetés erejével. Ki gondolta volna, hogy a mérnökből üzletember, az üzletemberből fotós is lesz? Ki merte volna feltételezni, hogy a mi generációnk - ha kellően szerencsés - Skóciától Szingapúrig, Portugáliától az USA-ig bejárhatja a világot? Ki hitte volna, hogy a megszokottnak hitt látvány egyáltalán nem szokványos metszetben, vizualitásban képes önmagát megmutatni? A megismerés bornírt bizonyosságában elfogadtuk volna-e azt az állítást, hogy eltüntethető a világ legmagasabb ikertornya? Életkorunk nem nyugalomra, hanem a felfedezés izgalmára ösztönöz. Arra, hogy azt se fogadjuk el, amiről úgy tudjuk - van, létezik, és úgy, abban a formában, ahogyan látjuk. Mert - a fotók tanúsága szerint - minden másként is látható, s így is hiteles, így is létező. A létezés kiismerhetetlensége és sokszínűsége az egyetlen bizonyosság. Barátságban, világban egyaránt. Ez az, ami velünk marad. S velünk van még a Szabadság-szobor, meg az Eiffel-torony is. Fejezetek az immár alternatívvá vált létezés könyvéből.